Sok mindenben segíthetnek nekünk a chat-robotok, azaz az a mesterséges intelligencia. Teljesen biztosan kijelenthetjük, hogy az AI beépült a mindennapi életünkbe. A gyerekek leggyakrabban leckét oldanak meg a segítségével, beadandókat készítenek, vagy rajzokat állítanak elő.

Már korábban léteztek például sakk-programok, fordító-programok, fényképszerkesztők, amik szintén AI-k voltak, de nem fért mindenki hozzájuk.

A chatrobottól mindent meg kehet kérdezni, és válaszol. Biztosan észrevetted, hogy mennyire függ attól a válasz minősége, hogy milyen gondosan fogalmazod meg a kérdést.

Érdemes azt írni a chat robotnak, hogy használjon olyan nyelvezetet, mint egy iskolai házi feladat; vagy szedje rövid pontokba a megállapításait, és egyik pont se emlékeztessen tartalmilag a másikra. A chat robot az alapján fogja elkészíteni a választ, hogy korábban miket írtál neki.

Az egészről egy tanmese jut az eszembe, ami körülbelül így hangzik:

Valamikor régen egy vándor találkozott egy faluban egy emberrel, aki azt mondta neki, hogy ez erdő szélén, a hegyekben él egy bölcs, aki minden kérdésre tudja a választ, de csak egyetlen kérdést lehet neki feltenni. A vándort nagyon felcsigázta a dolog, és elhatározta, hogy másnap felkeresi a bölcset. Miután megvacsorázott, lelkesen tért nyugovóra a csillagos ég alatt, de álom nem jött a szemére, mert nyugtalankodni kezdett. Azon gondolkodott, hogy mi a legfontosabb kérdés a világon. Talán az, hogy hol lehet a szerelme? Vagy az, hogy hogy vannak a szülei? Vagy talán az, hogy mi lesz a halál után? Nem jutott magában dűlőre, de mivel aznap sokat járt-kelt, mégis elaludt. Reggel felkelve, tanácstalanul zarándokolt el a bölcshöz.

              - Üdvözöllek, kedves vándor! – szólt a remete.

              - Jó reggelt, bölcs uram! – tördelte a kezét a vándor.

              - Tudtam, hogy jönni fogsz.

              - Tudom.

              - Mi a kérdésed hozzám?

A vándor csak tipegett-topogott, majd könnyezve borult le a bölcs elé.

              - Nem tudom, de te vagy a válasz.

Szerintem ennek a tanmesének az a lényege, hogy mindannyian folyamatosan beszélgetünk saját magunkkal, kérdéseket teszünk fel, és ha igazán lényeges kérdést sikerült megfogalmaznunk, arra úgy is tudjuk a választ. Nem kell megkérdezni a chatrobotot.

Ezeket a kérdéseket nyugalommal átitatva kell feltennünk magunknak. Úgy kell ezt érteni, hogy nem lehet dühösen vagy idegesen gondolkodni, mert akkor elvisznek minket az érzéseink. Ha túláradóan pozitívan próbáljuk feltenni a kérdést magunknak, az sem jó, mert az is tévútra visz, mert becsaphatjuk magunkat.

Észre lehet venni, hogy a chatrobot érzelemmentesen válaszol, de mégsem úgy, mint egy bölcs. Ha viszont instruálod, hogy milyen stílusban válaszoljon, például olyan fogalmazást készítsen, ami olyan, mint egy általános iskolai házi feladat, akkor sokkal jobb végeredményt fogsz kapni, a semleges tudásanyag helyett.

Azaz, ha udvariasan beszélsz az AI-val, például szépen kéred meg a feladatra, és megköszönöd a választ, akkor arra instruálod, hogy legyen emberibb. Olyan ez, mint a filmrendezés: a rendező hosszasan ecseteli a színésznek, hogy milyen érzelmekkel és kinek a szerepében kell elmondania a szövegét.

Egyébként Douglas Adams sci-fijében, a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvben, a tanmesében szereplő kérdést („Mi az élet értelme?”) felteszik egy távoli bolygón elhagyott szuperszámítógépnek, amely azt válaszolja, hogy „42”. Szerintem ennek is az a tanítása, hogy csak akkor kapunk igazán jó választ, ha jó kérdést teszünk fel. Olvasd el a könyvet!