Epigenetika
2024. jún. 14., MDOSZ, hírlevél

Ne ijedjetek meg a címtől.
Kiderült, hogy amit a genetikáról eddig tanultunk, az nem is úgy van. Lehet, hogy a „szerzett” tulajdonságok öröklődnek?

Az epigenetika olyan jelenségeket vizsgál, melyek hatására megváltozik az örökítőanyag genetikai sokféleséget létrehozó képessége, de ez a változás nem mutáció következménye.Végeredményben módosul a fehérjék felépítésére vonatkozó információ is, az örökítőanyagot hordozó struktúra (dezoxiribonukleinsav, DNS) építőköveinek változása nélkül. Ajelenség, pedig, ami a változást előidézi, lehet:
az egyedfejlődést irányító faktor
táplálkozással, étrenddel összefüggő folyamat,
stressz,
alvásmennyiség,
fertőzés,
dohányzás
A példákból levonható a következtetés, hogy életmódunk, környezetünk az örökítő anyagszintjén képes hatni ránk, ezért egyáltalán nem mindegy, hogyan éljük mindennapjainkat.A mi DNS-ünk epigenetikai módosulása egyes esetekben még az utódoknál is megjelenhet,akár a 3. generációra is hatással lehet! Például ha a terhes anya dohányzik, annak még unokája is érzékelheti káros hatását. (Ugyanis a lánygyerekek petesejtjei már ott ülnek a magzat petefészkében.)

Az epigenetikus változás történhet például:

Örökítő anyag szinten:
A DNS-hez metil (-CH3) csoportok kapcsolódhatnak. Minél több metil csoport kapcsolódik a DNS-hez, annál inkább fenntartja annak nyugalmi állapotát.
Hiszton fehérjék szintjén:
Ahhoz hogy a kb. 2 méter hosszú DNS elférjen a sejtmagban, egy szuper szerkezeti formát vesz fel. Ez azt jelenti, hogy kis központi fehérje magokra tekeredik rá, ezeket hisztonfehérjéknek nevezzük. Ezekhez a fehérjékhez kapcsolódhatnak acetil (COCH3) vagy metilcsoportok.
Ezek a változások mind befolyásolják a génműködést.

Nutrigenomika és a jövő

Minél többet tudunk meg a tápanyag-gén kölcsönhatásokról, annál inkább megismerjük a tápanyagok jótékony vagy épp kártékony hatásait szervezetünkre. A helyzetet némiképp bonyolítja, hogy például egy epigenetikus tényező is árnyalhatja a gének kifejeződését.Az eddig feltárt adatok a népesség szintjén igazak, így az egyéni táplálkozási tanácsadás még várat magára. Azt viszont meg tudjuk vizsgálni, hogy az egyes embereknél is ugyanazt a hatást fejti-e ki az adott tápanyag, mint a többieknél. Minél fiatalabb korban ismerjük meg az egyén genetikai felépítését, annál előbb tudjuk táplálkozását helyes irányba terelni, így akkor a nutrigenomika akár az elsődleges megelőzés eszközévé is válhat. 
A megelőzés mindig fontosabb és eredményesebb, mint a már kialakult betegséggyógyítása.