Szabad a net?
2013. febr. 19., internethotline.hu

Eli Pariser, amerikai internet-aktivista, és a MoveOn kampányszervező oldal ügyvezető igazgatója egy napon arra lett figyelmes, hogy jó néhány ismerőse már hosszú ideje nem jelent meg a Facebookon a hírfolyamban. Rövid nyomozás után kiderítette, hogy a Facebook nyilvántartja, hogy a megosztott linkek közül melyekre kattintunk rá, és kiszűri azokat az ismerősöket, akiknek a linkjeit ritkábban, vagy soha nem nézzük meg.

Ahogy vizsgálni kezdte a szűrők működését, érdekes megfigyeléseket tett. A Gmail levelezőrendszer az adott levél tartalmához igazítja a mellette megjelenő hirdetéseket. A YouTube megjegyzi, hogy milyen videókat néztünk meg korábban, és a nyitóoldalon kedvenceink új videóit ajánlja. A Yahoo News, a legnagyobb internetes híroldal személyre szabott híreket kínál az olvasóknak.

Kísérletképpen megkérte két ismerősét (két New York-i, fehérbőrű férfit), hogy ugyanabban a percben írják be a Google keresőjébe az Egyiptom szót. A két keresés eredménye nem is lehetett volna eltérőbb! Míg egyikük különböző híroldalakon az akkoriban éppen zajló válságról és tüntetésekről kapott hírt, másikuknál a Google utazási információkat és turisztikai oldalakat, valamint a CIA honlapján található adatokat dobta ki. Talán itt rajzolódott ki legélesebben a szűrők valóságot torzító szerepe, hiszen nem mindegy, hogy egy adott ország vonzó turisztikai célpontként, vagy egy véres lázadás helyszíneként jelenik meg a képernyőnkön és a tudatunkban.

Pariser a The Filter Bubble (Információs buborék) című könyvében foglalta össze mindazt, amit az internetes oldalak szűrőiről, illetve azok hatásáról megtudott. Mint írja, az internetes szűrőknek elvileg az a célja, hogy egyszerűbbé és személyesebbé tegyék az internethasználatot, és ezáltal otthonosabban érezzük magunkat a virtuális térben. Mindez azonban két komoly hátránnyal jár!
Egyrészt az internetes oldalakon összegyűjtött személyes információk (beleértve a Facebookon „lájkolt”oldalakat is) adathalász cégek birtokába kerülnek, akik marketing célokra árusítják a profilokat.
Másfelől a szűrők jelentősen torzítják a valóságról kialakított képünket! Korábbi választásainkat és preferenciáinkat alapul véve csak azt engedik be „személyes univerzumunkba”, amiről azt feltételezik, hogy látni szeretnénk, így viszont kevés tér marad az újdonságoknak, a felkavaró híreknek, az inspiráló gondolatoknak. Ha egy híroldalon olvashatunk az Oscar-díj átadóról és az afrikai éhezésről, többségünk az előző cikket választja majd. Mivel azonban a szűrők azt figyelik, hogy mire kattintunk először (vagyis mi kelti fel  inkább az érdeklődésünket), a jövőben is a hasonló, könnyedebb témákat ajánlják majd, így pedig egyre inkább felborul az egyensúly.

Mit tehetünk ez ellen? Eli Pariser 10 tanácsot tett közzé honlapján (www.thefilterbubble.com), melyeket megfogadva csökkenthetjük az internetes szűrők valóságtorzító hatását.

Hogy csak a legfontosabbakat említsük:

1. Töröljük a cookie-kat, vagyis azokat az információs fájlokat, melyek megőrzik az egyes oldalakon használt beállításokat és preferenciákat!
2. Töröljük az internetes előzményeket! A Google találatokat nagyban befolyásolja, hogy korábban milyen oldalakra látogattunk el a Google-n keresztül. 
3. Ügyeljünk a Facebookon közzétett adatok nyilvánosságára! Az adatvédelmi beállításoknál megadhatjuk, hogy adatainkat csak ismerőseink láthassák, de bizonyos információkat jobb egyáltalán nem szerepeltetni. A „lájkolt” oldalak listája kötelezően nyilvános, ezt az információt pedig marketing célra is felhasználhatják. 
4. Ha elkerülhető, ne adjuk meg születésünk időpontját! Az adathalászok gyakran a név és születési időpont egyeztetésével tudják összekapcsolni a különböző internetes oldalakról összegyűjtött adatokat. 
5. Válasszunk olyan böngészőt, amely lehetővé teszi a hirdetések kikapcsolását!