Barbie
2023. aug. 23., Várnai Dóra

A Barbie című film kétségkívül sok nézőt vonz, mi is megnéztük. A film egyik nagy erénye, hogy nagyon vicces, sok jó poén van benne, jó a rendezés, minőségiek a díszletek, jelmezek. Akkor tetszett? Kattints!

Mi a film legfőbb kérdése, mondanivalója?

Mindenkinek van viszonya a Barbie babához. A negyvenes anyukák sokáig, komolyan játszottak vele, a mostani gyerekeknek általában van egy-két darab otthon, de nem hozza különösebb lázba őket.

A film talán azért is olyan népszerű, mert sokan valami mélyebb szintet is felfedeznek a poénok mögött: a film a lányok és fiúk szerepeiről, lehetőségeiről, a feléjük irányuló elvárásokról is szól. Az alkotók szándéka, hogy rámutassanak a lányokkal, nőkkel szembeni egyenlőtlenségekre, igazságtalanságokra, és teljesíthetetlen elvárásokra, amelyek a mai világban jellemzőek. Sok lány érzi azt, hogy egyszerre kell szépnek, okosnak, ügyesnek, erősnek lenni, jól tanulni, dolgozni, megoldani problémákat, segíteni másoknak és közben szerénynek, alázatosnak, kedvesnek, érzelmesnek maradni. Ezzel szemben a fiúk lehetnek önzők, lusták, agresszívak, mindent elnéznek nekik.

A filmben az egyik elképzelt világ Barbieland, ahol a lányok uralkodnak, minden úgy van, ahogy ők szeretnék, bármit elérhetnek, mindenük megvan, semmiért nem kell harcolni, de nyilván ez a hely sem tökéletes: túl unalmas, túl rózsaszín. Itt a fiúk, pontosabban Ken, csak semmitmondó másodrendű kiegészítők, őket itt nem sokra tartják.

A másik világban – a történet szerint a való világban – ezzel szemben a férfiak uralkodnak, nekik kell megfelelni, hatalmuk van, számos lányokat, nőket érintő kérdésben is ők hozzák a végső döntéseket.  

A film története ennél bonyolultabb, nem írjuk le ennél részletesebben, a lényeg, hogy arra jutnak az alkotók és vele együtt a nézők is, hogy egyik világ sem ideális: Barbielandben a sok erős lány között a fiúk érzik magukat kevésnek, a való világban pedig a lányok, nők gondolják magukat kiszolgáltatottabbnak, vagyis a nemek közti egyenlőség sérül. A rendező arra biztat, hogy mindenki gondolja végig, ki ő és milyen életet szeretne magának.

 

Mit tapasztalunk mi ebből?

A két világra jellemző gondolkodás valóban jelen van a mindennapokban. Vannak országok, ahol a nők nem vezethetnek autót, csak oda mehetnek és azt csinálhatják, amit a férjük mond nekik, nem dönthetnek arról hány gyereket szeretnének szülni vagy mit vegyenek fel. És vannak olyan nők, mindenhol a világon, akik tényleg nem szeretnek dönteni. Az én egyik női rokonom sem tud vezetni, nincs bankszámlája, a legegyszerűbb szerelési feladatokat sem hajlandó még csak elkezdeni sem, és minden döntésével megvárja a férjét. Ezzel szemben van olyan hely a világon, ahol a nők lenézik a férfiakat, bénának tartják őket, olykor sértegetik vagy igazságtalanul vádolják őket. És a két véglet között minden van. Mást jelent a nemek közötti egyenlőségért vívott harc Iránban (ahol kendő nélkül nem szabad kilépni az utcára) és mást olyan országokban, ahol a nők azért vállalnak egyedül gyereket, mert „nincs szükségük férfira”.

Nem könnyebb azonban a fiúknak sem, ők sem mindig tudják, hogy erős, határozott fellépést, bátorságot várnak tőlük, vagy épp érzelmességet, azt, hogy legyenek megértőek, találják ki a másik ki nem mondott gondolatát.

Egy dologról nem szól a film és ez a párkapcsolatok. Minden örömünkben és bánatunkban az a legfontosabb, hogy valakinek elmondhassuk és valakivel megoszthassuk. Legyen az családtag, barát, vagy szerelem. Kapcsolatok és közösségek nélkül nem sokra megyünk és sajnos előfordul, hogy amíg kitaláljuk magunkat, olyan embereket is elveszítünk, akik megadhatnák ezt az elismerést.

Szerintem a nemek egyenlőségéért úgy kellene küzdeni, hogy közben figyelembe vesszük, hogy alapvetően mindenki ember és mindenki próbál megfelelni annak, amit helyesnek tart. A fiúk és lányok között vannak alapvető biológiai különbségek (pl. a fiúknak jobb a térlátása, a lányok meg általában jobban oldanak meg szóbeli feladatokat), amik miatt a viselkedés, a személyiség is eltér és ezeket is figyelembe kell venni. A másik nem (másik ember) nem ellenség, hanem kiegészítés.