» Életmód

Paleo-diéta

2013. June. 03. , by Táplálkozási Akadémia, Hírlevél MDOSZ

Manapság újra sokszor kerül ismételten szóba a paleolitikus étrend. Több szerző gondolja azt, hogy a táplálkozással összefüggő ún. civilizációs betegségek (elhízás, diabetes mellitus, szív-keringési megbetegedések, laktóz intolerancia, coeliakia) egyre gyakoribb megjelenése a genetikai állományunkkal hozható összefüggésbe. 

Ezen nézet követői azt ajánlják, hogy térjünk vissza az „ősi” táplálkozáshoz, továbbá javaslatokat tesznek bizonyos élelmiszerek, nyersanyagok étrendből történő kiiktatására.

pici



A fentiek értelmében tiltott két különösen kiemelt „veszélyforrás”: a tejből, tejtermékekből és a gabonafélékből (búza, kukorica, rizs) készült termékek (kenyér, liszt, tésztafélék, stb.). Hasonlóan nem kívánatos az ásványi anyagokkal, vitaminokkal dúsított készítmények sokasága, üdítőitalok, alkoholos italok, fűszerek, burgonya, minden színezékkel, ízesítővel, édesítővel ellátott termék. Továbbá nem fogyaszthatunk babféléket, cukrot, csírákat, olajat, mogyoróféléket, keményítőt és más olyan élelmiszereket, amelyek a mai kor termékei. A hús az alapja az étrendnek, itt irányelv, hogy felváltva fogyasszunk mindenféle húsfajtát: szárnyast, nagy vágóállatot, halat, tenger gyümölcseit.

Milyen lehetett valójában a paleolitikumban az élet és az étrend?Írott források híján sohasem lehetünk biztosak abban, hogy elődeink hogyan éltek, étkeztek. Az életmódi, étrendi minta rekonstruálását az is akadályozza, hogy összességében a lelőhelyek száma és az előkerült egyedek száma kevés, azok általában nem egészek, hanem inkább töredékesek, hiányosak. Tovább nehezíti a tisztánlátást a témában, hogy a régészeti lelőhelyeken feltalált maradványok megítélése nehézkes, mert a növényi eredetűtermékek kevésbé maradtak fent, mint az idő- és talajviszonyoknak jobban ellenálló csontok, állatcsontok is.
Az emberek, a paleolitikumban, amelyre az időleges táplálékbőség és a nagy éhínségek szakaszos váltogatása jellemző, vadászattal és gyűjtögetéssel szerezték táplálékukat. Mikrobotanikai maradványokból (szerszámok éléről, gyomortartalomból, megkövesedett ürülékből),  a fog felszínének kopási mintája alapján, valamint izotópos módszerekkel az állapítható meg, hogy az alsó paleolitikum végétől (i. e. 30ezer) az étrend egyre vegyesebbé vált, a hús jelentősége csökkent, mellette gyümölcsöket, nyers zöldségeket, magvakat és mézet fogyasztottak. Ez különösen az archaikus Homo sapiensre (közvetlen elődünk) igaz, aki az aktív vadászat mellett szélesebb étrendi forrásokat is kiaknázott (növények), mint a neandervölgyiek (a két alfaj néhány tízezer évig egymás mellett élt a Közel-Keleten és Európában). Ugyanakkor földrajzi különbségek is megfigyelhetők, míg az észak-északnyugaton élő emberek inkább vadásztak, délebbre és a mediterrán vidékeken, valamint keleten lévő klánok étrendje többféle növényt is tartalmazott.
A paleolitikum korában (és az azt követő időszakokban) az energia-bevitel és az energiafelhasználás állandó szinten volt, a fizikai aktivitáskor felhasznált energiát a felvett energiamennyiség fedezte. Ezt az energia-mennyiséget a szűkösebb időszakokban igen nehéz volt biztosítani (ha nem lehetetlen), csak és kizárólag vadászattal. Tehát ha őseinknek sikerült zsákmányt ejteni, elképzelhetetlen, hogy az állatnak valamely részét nem hasznosították volna, és azt eldobják (agy- és csontvelő, állati vér, tejes tőgy), valószínűleg minden ehetőt elfogyasztottak. Az eszközeik is folyamatosan formálódtak, finomodtak, amelyek egyre könnyebbé tették a nyersanyagok feldolgozását.
Továbbá kimutatták, hogy a növényi és állati táplálék étrendi aránya a középsőpaleolitikumtól a mezolitikumig nem változott radikálisan. A gabonafélék már a háziasítás kezdete előtt is jelentős mennyiségben jelen voltak az étrendben.

Folytatjuk! 

Hozzászólások (0)

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztráció

Írj egy hozzászólást

Kérlek, jelentkezz be hozzászólás írásához.