A globális ipari civilizáció működése felelős a kialakult válságért, amit tovább súlyosbít az utóbbi évtizedekben mindent eluraló, kontrollálatlanul gyarapodó, és a kényszeres gazdasági növekedést hajtó hitelalapú pénzügyi rendszer.

„A globális pénzügyi, gazdasági elit nem tud és nem is akar lemondani a profitról és a növekedésről, így az utóbbi három évtizedben csak fokozódott a természeti erőforrások túlhasználata, és az azzal járó szennyezés. Ugyanakkor az mindenki számára egyértelmű lehet, hogy nem létezik végtelen növekedés egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón”

„A civilizáció működése bemeneti és kimeneti problémákat is okoz. A kimeneti problémái a szennyezés és a hulladékképzés. Ez alatt nemcsak a műanyagot értem, hanem az ipari tevékenység folytán létrejövő többlethőt, vagy éppen az üvegházhatású gázok nagy léptékű kibocsátását. De legalább ilyen fajsúlyú probléma a bemeneti oldalon az erőforrások túlhasználata és kimerülése. Ez önmagában is olyan léptékű gondot jelent, ami évtizedeken belül ellehetetlenítheti a civilizáció működését. Minthogy a civilizáció globális, a működése, hatásai és adott esetben a hanyatlása, illetve az összeomlása is olyan léptékű folyamat, ami elől nem igazán lehet elbújni ezen a bolygón.”

„Az emberiség gazdasági rendszerei nélkülözik a józan üzleti alapelveket, és kizárólag a lopásra, a kizsákmányolásra és az erőforrások folyamatos kimerítésére összpontosítanak. Annak ellenére, hogy ezek a rendszerek a bolygó bio-gazdaságában csupán nettó negatív „eredményt” képesek felmutatni – azaz veszteségesek -, az üzletemberek folyton azzal dicsekednek, hogy mit „termeltek” vagy mit „értek el”, mintha ez valami elképesztően megterhelő feladat lett volna számukra. Valójában azonban hogyan is lesz sikeres egy vállalkozás, egy gazdasági rendszer vagy egy ember? Úgy, hogy a legegyszerűbb módszert választja: ellopja a Földtől azt, amire éppen szüksége van (illetve leggyakrabban még annál is többet).”

„Igen, én realista optimistának tartom magam. Ezzel együtt én minden megnyilvánulásomban figyelek arra, hogy ne használjam a megoldás kifejezést. Az a típusú megoldás ugyanis, amit az emberek remélnek, valójában nem elérhető. A legtöbben azt várják, hogy egy tudós előálljon A Megoldással, ami egy csapásra eltüntet minden problémát, és egyik reggel úgy ébredhetünk fel, mintha álmodtuk volna az egészet. De legfőképpen ne nekünk kelljen bármit is csinálnunk, hanem oldják meg a problémát helyettünk, és folytatódhasson az életünk „normálisan” tovább, illetve egy kicsit még jobban is élhessünk, ha lehet, mint eddig. Ebbe a rendszerbe egyszerűen bele van kódolva a vége, ami már nincsen nagyon messze. Sem megállítani, sem visszafordítani, de érdemben még lassítani sem tudjuk ezt a folyamatot. A lassításra lenne elméleti lehetőség, ám ahhoz olyan léptékű áldozatokat kellene meghozni minden szinten, amit az emberek nagy többsége egyszerűen összeomlásként élne meg. Emlékezzünk vissza, hogy milyen nehezen viseltük a Covid idején bevezetett korlátozásokat, pedig az semmi sem volt ahhoz képest, mint amit itt végre kellene hajtanunk. Ezeket az áldozatokat senki nem fogja felvállalni. Sem a politikai-gazdasági elit, sem a mindennapi emberek. Így pedig lényegében az egyetlen kérdés csupán az marad, hogy magunk döntjük-e be tudatosan az ipari civilizációt, ezzel lassítva a folyamatot, és enyhítve annak következményeit, vagy egyszerűen megvárjuk, amíg az összeomlás magától következik be. Ám valójában ez csupán egy költői kérdés, hiszen már rég eldőlt, hogy érdemben nem fogunk változtatni semmin. Tehát tövig nyomjuk a gázt, és addig fogunk száguldani, amíg csak lehet.”

„Én látom, hogy milyen irányba tartanak a folyamatok, és milyen az ütemük, de nem az motivál, hogy megmentsem a világot, pontosabban ezt a modern civilizációt. Nem ragaszkodom ahhoz, ami van, és nem abból indulok ki, hogy a világ körülöttem változatlan marad. Igyekszem azokra az általam elérhető, befolyásolható dolgokra koncentrálni, amivel javíthatok saját magam és a környezetem életminőségén. Ebben pedig a legfontosabb szerepet az emberi kapcsolatok játszák. Mert az ember számára a legfontosabb kérdés nem az, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie, és nem is az, hogy sikerül-e győznie vagy kudarcot vall, hanem az, hogy képes-e őszintén és értelmesen cselekedni a helyzetben, amelyben találja magát. Az egyetlen dolog, amit soha nem veszíthetünk el, az a belső szabadságunk: a lehetőség, hogy megválaszthassuk hozzáállásunkat, még a legreménytelenebb helyzetekben is. Az összeomlás és a valóság fájdalmas megtapasztalása elől nem menekülhetünk, de elkerülhetjük a kétségbeesést, az önzést és a közönyt, ha tudatosan fogadjuk mindazt, amit a sors számunkra tartogat.”

 „Őszintén hiszem, hogy az életünkkel kapcsolatban dönthetünk szabadon – kevésbé ha szülők vagyunk –, de ez a döntés nem jó vagy rossz, hanem az adott ember saját döntése. És egy-egy döntésünk csak akkor lehet hiteles, akkor viselhető el, vagy éppen élvezhető számunkra, ha vettük a fáradtságot, hogy őszintén szembenézzünk a valósággal, és az alapján döntöttünk így vagy úgy.”

Ha érdekel a téma részletesebben, akkor olvasd a blogot:

https://deepadaptation.hu/2025/01/09/gazdasagi-illuziok-a-nekrokapitalizmus-koraban/

https://deepadaptation.hu/ellenallokepesseg/felmeres/