Egy friss felmérés eredményeiből, amiben közel 7500 5., 7. és 9. osztályos tanuló vett részt.

A serdülőkor az egészségkockázati magatartásformák, a különböző szerek kipróbálásnak normatív időszaka. Ebben igen nagy szerepet játszik a társas aktivitás, illetve a kortársak vélt vagy valós érintettségének mértéke.

Az 5. osztályosok 4%-a próbálta már ki a dohányzást és 2%-uk dohányzott is valamilyen rendszerességgel az elmúlt 30 napban. 7. osztályosok 22%-a gyújtott már rá valaha életében, és közel 10% gyújtott rá valamilyen rendszerességgel az elmúlt 30 napban. A 9. osztályosok több mint fele kipróbálta már és 33%-a az elmúlt 30 napban dohányzott is valamilyen rendszerességgel.

A 9. osztályosokat tovább vizsgáltuk aszerint, hogy a közvetlen környezetükben (család, baráti társaság, iskolatársak) mekkora arányban vannak dohányosok. A dohányzó 9. osztályosok 77%-nál van a családban dohányos, majdnem mindenki esetében legalább egy barát és egy iskolatárs dohányzik (97%). A nemdohányzó diákok esetében ezek az arányok alacsonyabban, az 55%-uk esetében van dohányzó a családban, 80%-uk esetében van legalább egy dohányzó barát, 92%-uk esetében van legalább egy dohányzó osztálytárs. Az eredmények alapján elmondható, hogy mind a dohányzó családtag, mind a dohányzó barátok és osztálytársak nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy valaki dohányos legyen. A dohányosok csak 30%-a gondolja úgy, hogy már egy-két alkalommal való dohányzás is károsíthatja az egészséget, míg ez az arány a nem dohányosok esetében a duplája, azaz 60%. A dohányosok 10%-a gondolja úgy, hogy a cigizés menő, a nem dohányzó fiatalok csupán 2 %-a gondolja így.

Az életüket kedvezőtlenebbül megítélő diákok nagyobb eséllyel próbálják ki a cigarettát. A kóros mennyiségű pszichés stresszel bírók körében kétszer akkora a dohányzást kipróbálók aránya. Minél rosszabbul ítélik meg az egészségüket, annál inkább dohányoznak.