A vízipipadohány fogyasztás egészségkockázatai  és a használat gyakorisága Magyarországon – első rész

A hazai adatokból is látszik, hogy a dohányzás súlyos modernkori „népbetegség". A dohánytermékek közül Magyarországon a cigaretta fogyasztása a legnagyobb mértékű. Ugyanakkor az elmúlt évek felmérései alapján az is látható, hogy emellett a vízipipa használata szintén jelentősen megnövekedett, ami nem csak hazánkra jellemző: 2005-ben a WHO a vízipipával kapcsolatos jelentést adott ki, jelezve ezzel a téma fontosságát.



Eredete
A WHO jelentése szerint a vízipipát a dohány-, illetve egyéb anyagok fogyasztásának egyik eszközeként, több mint négy évszázaddal ezelőtt, Afrikában és Ázsiában, pl. Indiában használták először, azonban a pontos eredete máig tisztázatlan.
A vízipipa használata elsősorban Afrika országaihoz, Kína, India és Pakisztán különböző régióihoz, valamint az 1980-as évektől a kelet-mediterrán régióhoz köthető. Népszerűsége folyamatosan növekszik az 1990-es évektől az amerikai és az európai országokban is.
A vízipipa elnevezése régiótól függ, magába foglal olyan neveket, mint „shisha", „boory" vagy „goza", ez elsősorban Egyiptomra és Szaud-Arábiára jellemző. A „narghile", „nargile" vagy „arghile" kifejezést elsősorban Izraelben, Jordániában, Libanonban és Szíriában használják. „Hookah"-ként nevezik Afrika országaiban és Indiában, valamint „hubble-bubble"-ként egyéb régiókban.

Szerkezete és működése
Ahogy a vízipipa elnevezése úgy a típusai is nagyon változatosak. Régiótól függően különböző alakban, méretben, kiszerelésben kapható.
A vízipipa általában 0,5-1,5 méter magas, fő részei: fej, test, víztartály, szívócső.
A vízipipa fejrészében található a dohánytölcsér, amely a vízipipa dohányt tartalmazza. Ennek tetején található a faszén, amit néha egy kúp alakú sapkával zárnak le, hogy védjék a lángot a kialvástól. A dohánytölcsért általában kerámiából készítik, amit mázzal vonnak be, ez segíti a hőállóságát és megakadályozza, hogy a dohányból hő hatására kiolvadó melasz leégjen. A dohánytölcsér készülhet fémből, agyagból, vagy üvegből. Alatta található a tálca, melynek feladata az esetleg lehulló hamu, parázs összegyűjtése.

A vízipipázás során a fogyasztó által beszívott levegő a faszénen keresztül felforrósodik, majd kapcsolatba kerül a nedvesített dohánnyal, ami az állaga miatt izzik, illetve füstöl, de nem ég el. Ezt követően a füst a fémszerkezetű testbe kerül, ahol lehűl, majd egy 2-3 cm hosszú csövön keresztül beáramlik a vízzel félig töltött általában üvegtartályba, ahol a fogyasztó szívása következtében a víz felett légnyomáscsökkenés alakul ki. Ennek hatására a füst buborékok formájában átáramlik a vízen, és a tartály levegőt tartalmazó üreges részén keresztül a szívócsőbe kerül, ami a tartály tetejéből ágazik el. A szívócső vagy szívócsövek végén a szipka található, melyen keresztül a füst a fogyasztó szájába, majd szervezetébe jut. A vízipipázás alatt a dohányosok többször újratöltik vagy kiegészítik a faszenet.

A vízipipa dohánynak 3 formája van: moassel, jurak és tumbak . Az összetételük változó, a bennük található dohány pedig nem egységesített.
A moassel 30%-ban dohányt és 70 vagy annál kevesebb százalékban mézet, cukornádat, valamint glicerolt és különböző ízesítőket (pl. alma, mangó, banán, eper, narancs, szőlő, cappuccino) tartalmaz.
A jurak 30% dohányt, 50% nádcukorlevet, 20-25% fűszert és szárított gyümölcsöket tartalmaz, azonban lehet ízesítés nélküli is.
A tumbak (vagy ajami) tiszta, sötét dohány.
A vízipipa elektronikus (e-hookah) változatban is létezik, melynek felépítése és működése az elektronikus cigarettához hasonlít, azonban az egészségre gyakorolt hatásairól bővebb információk jelenleg nem állnak rendelkezésre. Azonban, mivel a nikotin bizonyítottan egészségkárosító és erős függőséget okozó szer, a nikotin tartalmú e-vízipipa használata is káros hatású a fogyasztó szervezetére.

folytatjuk!