AndroiDiéta
A Tetoválás története
Aug 8, 2011, Dr. Klujber Valéria

A "tattoo" szó a tahiti "tatu" szóból származik, aminek a jelentése röviden annyit tesz, hogy nyomot hagyni valamin.

A tetoválás célja, oka az idők során kultúráról kultúrára változott. Mindig fontos szerepet töltött be szertartásokban és a hagyományokban. Az ősi kultúrákban (inkák, mayák, aztékok) a törzsben elfoglalt rangot jelezte.

Érdekes lelet az ún. "jégember" Ötzi. 1991-ben Tisenjochban (olasz-osztrák határ), az Alpok magas hegyei között férfimúmiát találtak. Radiokarbon kormeghatározási módszerrel korát kb. 5300 évre (i. e. 3300) becsülik. Fegyvereit, ruházatát megvizsgálva egy sor művészettörténeti és egyéb kérdést is újra kellett vitatni. Érdekessége többek között bőrének tetováltsága is. A bőrében talált motívum párhuzamos vonalakból, illetve kereszthez hasonló ábrákból áll. Hogy pontosan mit ábrázol, hogyan s mivel készült, azt nem sikerült kideríteni. Valószínű azonban, hogy mágikus értelme, anyagi hovatartozást jelző szerepe volt.

A tetoválásnak nyomát leljük a görög mitológiában is: a menádok híres anyjának, Pénelopénak neve azt jelenti, hogy "csíkok az arcon". A spártaiak a hagyomány szerint még a történelmi időkben is magukra tetoválták nemzetségük jelét.

Az egyiptomi leletekkel hasonló korú (i. e. IV-V évezred), mezopotámiai - Úrból és Eriduból származó - agyagszobrocskákon a hegtetoválás félreismerhetetlen jeleit találjuk. Igencsak régi lelet a "Willendorfi Vénusz" - ősanya szobrocska, s nemcsak ezen, de más hasonló korú és témájú szobron is találtak felismerhető véseteket.

Forrás: http://abbcenter.com/index.php?t=tetovalas&id=15101&cim=1

A hatvanas években a tetoválás az egyéni szabadság és az önmegvalósítás kifejező eszközévé vált. Mint oly sok más lázadási megnyilvánulás, ez is széles körben elterjedt a társadalomban. Ma már minden negyedik 18 és 30 év közötti férfi és nő visel valamilyen, kisebb vagy nagyobb rajzot a testén.

A tetoválás az utóbbi években olyan divattá vált, ami egyre nagyobb számú embert érint. A sportolók, más közszereplők és a média egyaránt jelentős szerepet játszott vagy játszik ennek a divatnak a terjedésében.

Nézzük egy kicsit a színeket (részletesen lásd. Az Országos Kémiai Biztonsági Intézet honlapján (http://www.antsz.hu/okk/okbi/kiadv/tetovalaskonyv.pdf)

Vörös festékek: alap féme a higany, illetve higany-szilfid (cinnabar)
Fekete festékek: szén, fekete tiszafa, börzsönyfa, vas-oxidok, vagy haematoxylon campechismum kivonat
Sárga festékek: általában kadmium-származékok, főleg kadmium-szulfid, vagy kurkuma, ólom-kromát, ólom-szulfid.
Kék festékek: kobalt és réz-vegyületek, nátrium-aluminium-szilikát, kobalt-kék.
Zöld festékek: főleg króm-vegyületek, króm-oxid, valamint réz-vegyületek, malachit, ferrocianát, ferrocianid, ólom-kromát stb.
Bíbor festékek: mangán vegyületek.
Barna festékek: vasoxid, illetve kadmium-sók.
Fehér festékek: titán, illetve cink-oxid származékok, bárium-szulfát, titán-dioxid.
Narancs festékek: dizazopirazolon, kadmium-szeleno-szulfid
Lila festékek: mangán-aluminium-pirofoszfát, aluminium-sók stb.

A bőrfelszín sokszoros pontszerű megsértésével juttatják a festéket a bőr bazális sejtrétege alá. Itt a falósejtek felveszik ezeket és a sejtek egy részében egy életen át megmaradnak. Bizalmi kérdés tehát, kinek engedjük meg, hogy bőrünket rajzpapírnak használja.

A minták és színek igen változatosak lehetnek. Ma talán a legdivatosabbak a maori minták és az egyszínű (jobbára kék) tetoválások. De ez gyorsan változhat, változik. Aki tehát vállalja az egészségügyi kockázatot, a több órán át tartó szurkálás monoton fájdalmát és a gyakran meglepően nagy anyagi terhet, arra még egy nagy feladat vár: megválasztani az ábrát és azt a test felületet, ahol látni szeretné.

Érdemes a tű előtt az ecsetet választani. Az arab, hindu világból érkezett henna már igen népszerű hazánkban is: gyönyörű mintákat kereshetünk könyvekben, vagy találhatunk ki mi magunk. A henna alkalmi viselet, lemosható a bőrről, ahogy a - ma már a művészboltok polcain sokféle színben megtalálható - testfestékek is. Itt csak az esetleges allergiára kell figyelni!

A hennáról.

A fűzényfélék családjába tartozik a sötétvörös tetkói által elhíresült henna (Lawsonia inermis). Nagy múltra visszatekintő növény, elterjedését rakás keresztneve is bizonyítja: hívják "henne"-nek, "Al-khanna"-nak, "Al-Henna"-nak, Mehndi-nek vagy lawsonianak, egyiptomi fagyalnak, rezedának, igazi alkannának. (Alföldi védett növényünk az Alkanna tinctoria , magyarul báránypirosító, amelynek gyökereit őseink vörös szín festésére használták, egészen konkrétan bárányt pirosítottak vele.)
A hennának nem csak a színe, hanem az illata is messze száll, a föld legillatosabb növényei közé tartozik. Apró, fehér, rózsaszín vagy piros virágaiból parfümolaj is készül.

A trópusi országok legtöbbjében termesztik, de valószínűleg Észak-Afrikából és Ázsiából indult világhódító útjára. Ma elsősorban mint dísznövényt ültetik, annak ellenére, hogy azt gondolnánk, elsődlegesen szárított leveleiért termesztik. Ez ugyanis a tradicionális, színtartó hajfestékek alapanyaga.  A szárított és porrá őrölt hennalevelek 0,5-1,5% lawsont - a színhatásért felelős vegyület - tartalmaznak.  Nem mindegy, hogy mikor aratják a leveleket: a nyári szedésből származó növényi kivonat nem színez, viszont selymes fényt, rugalmasságot ad a hajnak. Az őszi aratásból nyert kivonat a közismert vörös henna.

Gyors növekedésű, örökzöld bokor, amely hatméteres magasságig meg sem áll. Jól bírja a szárazságot, nagyobb edényben is tartható, csak a téli fagytól kell megóvni. Dugvánnyal vagy magvetéssel szaporítható.

(forrás:www.edenkert.hu)

 

A tetoválás veszélyei:

1. Baktérium-fertőzések.

A tetoválás elkészülte után, a szalonban be fogják takarni a bőrödet, általában átlátszó fóliával, ami védi a tetoválásodat, amíg hazaérsz. A friss tetoválás általában enyhén levedzik, így a ruhádat is megvédik ezzel.

Lehetőleg kérj írásos tájékoztatót arról, hogyan ápold a bőrödet a tetoválás után!
A gyógyulás több hetet vesz igénybe, miközben néhány fontos dologra feltétlenül figyelni kell:

  • a friss tetoválást ne tedd ki sugárzó napfénynek !
  • fürdés közben áztatni tilos, tusolásnál is vigyázni kell, hogy forró víz ne érje a tetoválás helyét.
  • valószínűleg viszkető érzést fogsz érezni a tetoválás helyén, de kapargatni, dörzsölni, vakarni szintén tilos.

Sajnos viszonylag gyakran fordul elő helyi gyulladás, melyet baktériumok okoznak. A sebfelszín miatt ezekből vérmérgezés, szepszis is kialakulhat. Tetanusz fertőzés veszélyével is számolni kell. Leírták már tuberculosis, lepra átvitelét is tetoválással. A nemi szervek környékének tetoválásai a nemi betegségek szempontjából is behatolási kaput jelentenek például a szifilisz számára.

A tetoválással bevitt idegen anyagok hatására számos reakció alakulhat ki: helyileg vörösödös, göbképződés, vagy akár általános reakciók (pl. szakroidózis) is.

2. Vírusfertőzések.

Gondosan meg kell vizsgálni a helyet, szépségszalont, ahol a tetoválást végzik. Fontos, hogy szigorúan betartsák a higiéniás előírásokat: kizárólag sterilizált eszközökkel szabad behatolni a bőrbe, valamint kifogástalan, egyszeri használatra készült tűt, kesztyűt, törlőruhát kell használni.


A tetoválás művelete bizonyítottan szerepet játszik a HIV ( humán immundeficiencia vírus, ami az AIDS-et okozza), a májgyulladás C és B-vírusának átvitelében.

A vírusfertőzéseket

  • a szúrások kivitelezésére használt eszközök (tűk);
  • a festék-szuszpenziókba belekerült vírusok;
  • a tetováló művész vérében, illetve nyálában megjelenő vírusok okozhatják.

A hivatalos formában működő művészek eszközei az előírásoknak megfelelően egyszer használatos eszközök. Ezek csak a vándor-művészek és az alkalmi mesterek kezében vihetik át a fertőzést a megrendelőkre.

Más a helyzet a festék-kolloidokkal. Amennyiben egyszínű mintákat alkot a művész, akkor elképzelhető, hogy minden megrendelő számára külön patront bont a mester. Azonban a szivárvány minden színében játszó sárkányok, vagy egyéb kultikus alakzatok kialakításához keverni kell a színeket, ami szinte elképzelhetetlen úgy, hogy ugyanazokat a festék-kolloidokat ne alkalmazzák több ügyfél számára is.

A harmadik lehetőséggel is foglalkozott korábban az irodalom. Az ügyfelek bőrén igen nagy mikrosérülésekkel fedett bőrfelszín van az alkotások készítése közben. Amennyiben a művész nyálában vagy légúti váladékaiban HCV, cytomegalovírus (CMV), Epstein-Barr vírus (EBV) humán parvovírus (HPV) vagy herpes simplex vírus (HSV) vagy más szaprofita vírus van, akkor van egy bizonyos kockázata annak, hogy a hosszú művelet alatt a felsorolt vírusok bejuthatnak az ügyfél falósejtjeibe fertőzést okozva.

A tetoválás során a fertőző források lehetnek a korábbi ügyfelek. Ennek kockázata annál nagyobb, minél kevésbé hivatalos a mesterek működése. Fertőző forrás lehet a művész maga, addig, ameddig az ő HBV, HCV és HIV szűrését nem vezetik be a működési engedélyek kiadásának feltételeként. A CMV, EBV, HPV és HSV fertőzések kockázatát szájmaszk viselésével lehet bizonyos mértékig csökkenteni. (forrás: dr. Berencsi)

3. Fájdalom

A tetoválás gyötrelmei nem érnek véget a számla rendezésével. A gyógyulás hegesedéssel jár, majd a leeső var alól előbújik a fájdalmas tortúra eredménye. Ezután jöhet - ha kell - a javítás, igazítás. Sokan állítják, hogy a tetoválás nem fáj. Nos, ez nem igaz. Persze a fájdalom mértéke erősen függ attól, hogy milyen felületet érint a rezgő tű. Ahol sok az idegvégződés és vékonyabb a bőr (kar belső oldala, bikini-vonal, nyak) és a csontosabb részeken (könyök, kulcscsont) jobban fáj a művelet, míg a kar külsején vagy a vállon kevésbé kellemetlen.


4. Allergia

Forrás: http://www.origo.hu/allergia/20040927tetovalas.html

 

5. Egyéb

Kevés adat van a festékekkel szervezetbe juttatott fémek (kobalt, higany) lehetséges veszélyeiről. Már sok betegség kialakulásával kapcsolatba hozták őket, ilyenek például az idő előtti elbutulás, az Alzheimer-kór, vagy a sclerosis multiplex nevű betegség, amely fokozatosan kialakuló mozgásképtelenséget takar. Ezek a kapcsolatok a gyakorlatilag ismeretlen okból kialakuló betegségekkel nem teljesen bizonyítottak, de az biztos, hogy nem veszélytelen dolog fémeket és műanyagokat juttatni a szervezetbe.

 

6. Eltüntetés

Nem csak abba kell belegondolni, hogy hol látszik jól vagy éppen hol nem látszik a tattoo, azt is fel kell térképezni (akár tetszik, akár nem), hogy egy nagyobb súlyváltozás (hízás, terhesség), mely testrészeinket érintheti. A legszebb, legmesteribb módon megkomponált tetoválásból is csúf maszat lehet, ha az a bőrfelület, melynek dísze volt megrepedezik és az ábra szétfolyik. A köldököt keretező, igen erotikus ornamentikus és más keleti minták ma nagyon népszerűek, de ha a lapos has megnő, akkor az ábra szétfolyik, a terhességi csíkok pedig egyszerűen átszelik, szétvágják a tetoválást. Mondanom sem kell, hogy ekkor már korántsem izgalmas a látvány.

A nem géppel, hanem kézzel készült tetoválások nagy hátránya, hogy nem lehet eltávolítani a bőrbe rajzolt mintát. A géppel készült tetoválások általában eltávolíthatóak, így csak elvben "örök darab" egykori szerelmünk neve vagy a kis rózsa a bokán. Ezek az apró minták némi plasztikai sebészeti beavatkozás segítségével eltüntethetők, a nagy méretű tetoválást azonban nem mindig lehet meg nem történtté tenni. Hegek, foltok maradhatnak a megunt motívum helyén, ezért érdemes alaposan meggondolni, mielőtt a tű alá fekszünk.

Forrás: http://abbcenter.com/index.php?t=tetovalas&m=Cikkek&al=Divat a tetov?l?s

Kérjük értékeld a cikket:
Hozzászólások (0)

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Bejelentkezés