Kék szakáll és szürke nyakkendő
2015. máj. 5., Várnai Dóra

A „Szürke ötven árnyalata" című könyvben és filmben látható erőszakos motívumokkal tarkított furcsa szexuális és érzelmi kapcsolat hatásairól már szóltunk korábbi cikkünkben. Most azt fogjuk kifejteni miért lett ilyen vonzó és népszerű ez a téma napjainkban.

A siker egyik oka talán az lehet, hogy bár a Szürke ötven árnyalata csekély irodalmi és művészeti értékkel bír, olyan mesei, mitológiai elemeket tartalmaz, amik jól ismertek európai kultúrkörben. A végzetes és sebzett férfi, mint a film egyik főhőse, Christian Grey, a Kékszakállú herceghez illetve Don Juanhoz hasonló különleges, majdnem természetfeletti lény. Tekintélyes vagyona mellett, fiatal, okos, vonzó külsejű, határozott személy – érezhető, hogy ez a sok nagyszerű tulajdonság egy személyben a valóságtól jelentősen messze áll.
A Kékszakállú Herceg Várát legjobban Bartók Béla operájából ismerhetjük. Az opera története szerint a Kékszakállú herceg magával viszi új asszonyát a várába. A sötét várról Judit baljós történeteket hallott, de bizalommal követte ide férjét. A várba érkezve hét lezárt ajtót lát, a Kékszakállú hiába figyelmezteti, ő tudni kívánja, hogy mit rejtenek.

A Szürke ötven árnyalata, a Kékszakáll vagy a Don Juan történetek közös elemei nagyjából a következők:
A természetfeletti lény beleszeret egy halandó lányba. A hétköznapi lány (Anastasia vagy Judit) feladatának érzi, hogy a „herceg várába" fényt és melegséget vigyen. A férfi boldogsággal, jóléttel halmozza el a lányt, de megparancsol neki valamit (a Kékszakállú azt, hogy Judit ne menjen be a 7. szobába, Grey pedig azt, hogy engedelmeskedjen). A tilalom vagy parancs, a szoba által rejtett titok fokozza a nők kíváncsiságát. A különleges férfi kedvessége, a titokzatosság és a szexualitáshoz kapcsolt veszélyérzet elhomályosítja a nők látását, nem fordulnak vissza, nem sejtik az elején a veszélyt. Amit a lezárt ajtó mögött találnak (kínzókamra), a szembesülés, a férfi kegyetlenségének, brutalitásának megtestesülése.

A női főhősök részéről a legfontosabb kérdések vagy kételyek, hogy hajlandók-e alávetni magukat a férfiak parancsának, engedelmeskednek-e. Képesek-e visszanyerni a hatalmukat, akaratukat sorsuk irányításában vagy minden esetben elfogadják az alárendeltséget.

A férfiak tehát a fenti irodalmi alkotásokban próbára teszik a nőket, a kínzások, a titkok a bizalom, a párkapcsolat próbái. A lánynak szembe kell néznie a férfi valódi énjével, és megbizonyosodni róla, hogy annak megismerése után is képes-e szeretni őt. A kínzókamra (illetve a további szobák felfedésével) Grey vagy a Kékszakállú felfedi a múltját, őszintén vállalja személyének sötétebb oldalát. A férfi főhősök szempontjából kérdés, hogy ki átkozta meg őket, hogy szükségét érzik annak, hogy ilyen próbatételek elé állítsák a kedvesüket? Pszichológiai szempontból erre az a válasz, hogy ezeknek a férfiaknak nem alakult ki meleg-elfogadó kapcsolatuk az édesanyjukkal, hiányzik az ősbizalom, ami minden szerető kapcsolat alapja.

Egy pontban nyilvánvalóvá válik Judit és Anastasia számára, hogy nem segíthetik a férfit a múltbeli fájdalmak feldolgozásában, azt nekik egyedül kell megtenniük. Mindkét történet vége, hogy hiába van a nőkben gyógyító, harmonizáló erő, hiába hoznak áldozatot, a férfi főhős tragikusan zárkózott lélek, keménysége gátat vet a valódi kapcsolatteremtésnek és kegyetlen próbáján elbuknak a nők.