LMBTI – második rész
2016. febr. 5., Szivárvány

Tisztázzuk az alapfogalmakat.

Homoszexuálisnak szokás nevezni azt a személyt, aki azonos nemű személyek iránt érez vonzódást vagy szexuális vágyat. Nők esetében leszbikus, férfiak esetében meleg a szokásos megnevezés.

Biszexuális az a személy, aki érzelmileg, testileg, lelkileg és szexuálisan mind férfiakhoz, mind nőkhöz képes vonzódni.

Transzszexuális vagy transznemű az a személy, akinek nemi identitása vagy nemi önkifejezése eltér a születéskor jelzett nemtől. Mondjuk fiúnak született, de lánynak érzi magát és fordítva.

Interszexuális az a személy, aki kromoszómái és nemi szervei szerint nem határozható meg egyértelműen sem férfiként, sem nőként.

Szexuális orientáció: a személy irányultsága, mely szerint döntően azonos, eltérő vagy mindkét nemmel képes kialakítani érzelmi és szexuális kapcsolatot.

Nemi identitás az a belső meggyőződés, mely a személy testi, lelki, érzelmi és szexuális tapasztalatai és érzetei alapján tudatában összerendeződik, amely nyomán nemi életvitelét alakítja. Ez az énkép nem feltétlenül azonos a személy fizikai megjelenésével.

Homofóbia: irracionális félelem és irtózás a homoszexualitástól, a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberektől.

Internalizált homofóbia: a külső negatív megítélést a személy a környezet nyomásának engedve maga is elfogadja és önmaga felé is negatívan viszonyul. (negatív önkép)

Az azonos nemű személyek iránt vonzódó, ilyen irányú tapasztalattal bíró, avagy magát melegként vagy biszexuálisként megélő személyek számát nehéz meghatározni, egyrészt mert rejtőzködő életre kényszerülnek és nem szívesen tárják fel idegenek előtt nemi irányultságukat, másrészről viszont kutatók megfigyelték, a nemi viselkedés az évek múltával változhat, majd esetleg újra módosulhat. A fejlett társadalmakban nagyjából 5-10 % lehet ez a szám. Doktor House szerint a repülőn utazó kétszáz utasból tíz meleg.

Történeti kutatások szerint nem volt ez mindig így, hogy a melegeknek bujkálniuk, rejtőzködniük kellett volna a hétköznapokban. John Boswell, a korán elhunyt amerikai történész professzor egyik könyvében megállapítja, hogy az azonos nemű párok kapcsolata akár egyházi áldásban is részesülhetett Európa és a Földközi tenger egyes vidékein a középkor derekáig, nagyjából a XII.századig. A rituálé teljesen egyforma volt mind az azonos, mind a különnemű kapcsolatok megszentelése alkalmával. Stólát fontak a házasulók nyaka köré, megkerülték az oltárt, majd borral kínáltak és az ünnep után lakomát tartottak a barátok és rokonok körében. Az egyetlen különbség az volt, hogy gyűrűt csak a különnemű párok ujjára húztak.

Sajnos manapság a szülők, az iskola, az egészségügy hárítja, hogy felismerje és segítse azokat a fiatalokat, akik később a saját neműkhöz fognak vonzódni. EZÉRT NAGYON FONTOS TUDNOTOK: A homoszexualitás nem betegség.

Ugyanakkor sajnos a melegek körében gyakoribb a depresszió, a szorongás, az öngyilkossági gondolatok is gyakrabban elérik őket, legyenek akár felnőttek, vagy fiatalok.

Ezek a problémák azonban nem annak a ténynek a következményei, hogy valaki a saját neméhez vonzódik. A társbetegségek a stigmatizáció, (megbélyegzettség), a diszkrimináció, (hátrányos megkülönböztetés), a kirekesztettség, a magányosság és az elhagyatottság tudata miatt alakulnak ki. A mai világban az iskolai zaklatás is sok diák életét megkeseríti. Nem szeretnek bejárni az órákra, de nem azért, mert ők nem akarnak majdan hasznos tagjai lenni a felnőttek világának, hanem mert nincs, aki megvédje őket a zaklatóktól. Ekkor alakul ki bennük az a folyamatos stresszes állapot, melyet a szülők sajnos nem mindig értenek meg. Emiatt sokan elszöknek otthonról és csellengőkké lesznek. Nehezíti a társadalmi beilleszkedést az is, hogy nincsenek rítusok, jó értelemben vett beavatási szertartások, mely a meleg fiatalokat befogadná a hetero- vagy homoszexuális emberek közösségébe. A vizsgálatok szerint az LMBTI felnőttek általában távol tartják magukat a még éretlen fiataloktól, nehogy még véletlenül is a megrontás árnyéka vetüljön rájuk. Ezért a LMBTI diákok kétszeresen kívül rekednek a felnőtté válás útvesztőiben. Ekkor már kisebbségi stresszről beszélhetünk. További problémákat vethet fel, ha valaki vallásos, és az egyháza is kitaszítja. Ez tovább nehezítheti a felnőtté válást és a sikeres megküzdést is gátolja.

Amerikai kutatók, akik tizenéves meleg fiatalokat vizsgáltak, az találták, hogy a rituálé hiánya és a társadalom elutasító magatartása miatt a fiatalok egyfajta verbális elakadástól szenvednek, nincsenek szavaik, szófordulatok, bevett kifejezések, metakommunikatív jelzések, amelyek én-érzéseiket, létállapotukat megfelelően leírnák, vagy kifejeznék. Ezért nagyon fontos, hogy a kiváló empátiás érzékkel rendelkező gyermekorvosok és a nagy tapasztalattal bíró pedagógusok mégis felfigyeljenek arra, ha egy fiatal diák effajta verbális gátoltsággal küzd. A tapasztalatok szerint, ha legalább egy felnőtt korú segítője van a meleg vagy leszbikus serdülőnek, nagyobb eséllyel válik belőle egészséges, pozitív énképpel élő felnőtt.

 

Folytatjuk!