Ki vagyok én…?
2013. máj. 7., Kiss Éva

Ha önmagunkról gondolkodunk érdemes legalább 4 dolgot különválasztani:

Önmagunkról alkotott kép
Önértékelés
Önbizalom
Önbecsülés



Ez a négy szó nem szinonima, hanem mindegyik mást jelent!

Az önmagunkról alkotott kép alatt azokat a tartalmakat értjük, amelyeket hajlandóak vagyunk magunkról elfogadni, azaz, hogy ez vagyok én. Ebben megjelennek bizonyos vonásaim, mások viszont nem, a képbe tartozhatnak pozitív és negatív elemek is. Annál egészségesebb lehetek a kapcsolataimban, és annál jobban érezhetem magam a saját bőrömben, minél közelebb áll ez a kép a valósághoz.

Az önértékelés azt jelenti, hogy véleményt alkotok magamról, értékelem, minősítem magam, ami szintén lehet pozitív és negatív is. Az önértékelés a tetteimre, eredményeimre, magatartásomra, tulajdonságaimra vonatkoznak.

Az önbizalom azt mutatja meg, hogy mennyi belső erővel rendelkezem, mennyire bízom magamban. Az önbizalom kapcsolódik az önmagamról alkotott képhez, az értékeléshez és az önbecsülésemhez is. Az önbizalmam változó, mert függ egyrészt az adottságaimtól, másrészt helyzetektől, és a cselekvőképességemtől is. Az, hogy milyen mértékű az önbizalmam, alakítja az önbecsülésemet is.

Az önbecsülés az előző háromnál mélyebben határoz meg. Alapvető viszonyt jelent önmagamhoz. Az önbecsülés, érzésekkel, érzelmekkel átszőtt önmagamhoz tartozás, kapcsolódás. Önmagam elfogadását, igenlését, a létezésemhez való viszonyomat tükrözi. Az önbecsülés a magamhoz fűződő viszonyon keresztül visszatükrözi az élethez, a másik emberhez, a világhoz, a természethez tartozásom minőségét is. Hozzátartozik az önelfogadás, alkalmasság-érzés, belső stabilitás, és biztonságérzet, az önmagam iránti tisztelet, az értékességem tudata, az életem értékességének a meggyőződése.

Ezek tükrében érdemes elgondolkodni magunkról.

Forrás: Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig