Az vagy, amit megeszel
2011. aug. 8., Hajós Anett

Mindannyian tapasztaljuk, hogy a média óriási hatást gyakorol életünkre. Nagyon sok káros információt közvetít, befolyásolja gondolkodásunkat. Magazinokból, óriásplakátokról, a tv-ből és a reklámokból árad felénk az információ, mely szerint manapság a karcsúság jelenti az egészséget és a szépséget. Nem véletlen hát, hogy egyre gyakoribbá válnak az evészavarok.


 

Mi is az az evészavar?

Ha valaki túlságosan sokat foglalkozik súlyával, és problémái vannak az evéssel, valószínűleg evési zavarral küszködik.

Az evés zavarainak két alapvető formája az anorexia nervosa és a bulimia nervosa.

Az anorexia nervosa, a kóros soványság meglehetősen furcsa kórkép: annak ellenére, hogy a beteg rendkívül sovány, mégis kövérnek érzi magát, fél az elhízástól, különféle testsúlycsökkentő manővereket hajt végre. Ez a viselkedés, illetve maga a szélsőséges mértékű, szándékos fogyás oda vezethet, hogy a nőknél például, kimarad a menstruáció.

Alaptünete tehát:

  • a súlyfóbia: az elhízástól való félelem súlyos soványság esetén is;
  • a testképzavar: a betegek kövérnek tartják magukat;
  • a súlyhiány: mely legalább 15%-os;
  • és az amenorrea (fogamzóképes korú nőkben legalább három, egymást követő menstruációs ciklus kimaradása.

Az anorexiás koplaltatja magát, elutasítja gyakran akár az életben-maradáshoz szükséges ételmennyiséget is.


Mire kell felfigyelni? Miről lehet az anorexiásokat felismerni?

  • Félnek az elhízástól, még akkor is fogyni szeretnének, ha csont-soványak, ezért szélsőséges diétákat folytatnak,
  • Kerülik a másokkal való közös evést,
  • Torzult a testképük: még akkor is kövérnek látják magukat, ha csont és bőr borítja testüket.


Míg egy anorexiás beteget könnyű felismerni, addig a bulimia évekig is elhúzódhat, a beteg sokáig titokban tudja tartani egészségi problémáját.

A bulimia legfőbb jellemzője az ismételten - legalább heti két alkalommal - előforduló falási rohamok, melyek után a beteg minden úton igyekszik megszabadulni az ételtől. A falásrohamokban a beteg nem tudja kontrollálni a táplálékfelvételt, a hatalmas mennyiségű, hirtelen bevitt táplálékot önhánytatással, hashajtókkal, vízhajtókkal távolítja el a szervezetéből. A beteget normál testsúly mellett is állandó, túlzott törődés jellemzi a saját alakjával, testsúlyával; állandóan koplal, és túlzásba viszi a testedzést is.


Miről lehet a bulimiában szenvedőket felismerni?

  • Falási rohamaik vannak, melynek során irreális mennyiségű ételt vesznek magukhoz,
  • Ezután bármilyen módon is, de megpróbálnak megszabadulni az ételtől,
  • Titokban étkeznek,
  • A falást önvád, bűntudat, depresszió követi,
  • Félnek társaságba járni, mert azt hiszik, mindenki látja rajtuk problémájukat ? ezért szociálisan elkülönülnek,
  • A bulimiások elégedetlenek a súlyukkal, ezért fokozott figyelmet fordítanak az étkezésre, a diétára, súlyukra és külalakjukra,
  • Gyakran bevörösödnek a fogaik, mert a gyakori hányások miatt a gyomorsav károsítja a fogzománcot.

Az evészavarok rendkívül veszélyesek, sőt: életveszélyesek is lehetnek!
Az anorexiás beteg lényegében olyannyira lefogyasztja magát, hogy belehalhat.
Bulimiásoknál például a falási roham következtében, előfordulhat a gyomor megrepedése.
Ezért a segítségkéréssel nem szabad késlekedni!

Az evészavarral küszködőket ugyan nagyon nehéz szakemberhez juttatni, mert ritkán néznek szembe betegségük tényével. Ők egészségesnek látják saját életmódjukat. A gyógyításnál fontos, hogy minél előbb kapjanak segítséget, fontos a megfelelő étrend kialakítása, valamint az, hogy milyen tempóban történik a testsúly visszaszerzése.

Bevált gyógymód a csoport- és a családterápia, a viselkedésterápia, találkozások gyógyult betegekkel. Elsődleges cél a feltáplálás, és a normális evési szokások visszaállítása, az okok feltárása, és a téves hiedelmek megváltoztatása. Sok esetben kórházi keretek között a leghatékonyabb a kezelés.