20 éve a család nemzetközi napjává nyilvánította az ENSZ május 15-ét. Neked milyen a családod?

A családunk ma már nagyon különbözhet a hagyományosan család alatt értett apa-anya-gyerekek modelltől.

A család szó együtt élő felnőttek (apa, anya) és gyermek(ek). Sokféle család van: az egygyermekes kiscsalád, a több gyereket nevelő nagycsalád, a szülőpár egyik tagját nélkülöző csonka család. Napjainkban egyre több a mozaikcsalád, amelybe a szülők vérrokoni viszonyban nem lévő gyermekeket hoznak előző kapcsolataikból új partnerviszonyaikba.

A rokoni viszonyok összetettségétől függetlenül, a családunk meghatározó az életünkben. Örömeink, szokásaink és sokszor konfliktusaink forrása.

Konfliktusokhoz vezethet a szülői modell hiánya vagy a hibás minták átvétele, az otthonról hozott szerepfelfogások, problémamegoldások és erkölcsi kérdések ellentmondása is.

Gyakori probléma, hogy a családtagok nem megfelelően kommunikálnak egymással, nem fogalmazzák meg nyíltan gondolataikat, nem beszélik meg egymással gondjaikat, érzéseiket - a feszültségek egyre csak halmozódnak... A kommunikációs problémákhoz pedig szorosan kapcsolódnak a pszichoszomatikus zavarok is, melyeknek kialakulásában a kutatók nagy jelentőséget tulajdonítanak az anya-gyerek kapcsolatnak. A családi rendszerben a tagok értelemszerűen kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz. Gyakori, hogy a tüneteket produkáló gyermek közvetítő szerepet tölt be a szülők között, kifejezve a felnőttek egymás iránti igényeit. Az is előfordul, hogy a családtagok nem saját magukról beszélnek, hanem a másik helyett mondják ki annak érzéseit, gondolatait. A szerepek összekeverednek, a nyílt üzeneteket pedig az ellentétes metakommunikatív jelzések érvénytelenítik, s ezzel ellentmondásos választ eredményeznek. A felek félnek a konfrontálódástól, kerülik a konfliktusokat, minden energiájuk arra megy el, hogy kifelé harmonikus képet mutassanak. Rettegnek kimondani, ha valamivel nem értenek egyet, kerülik a vitát a többiekkel. A betegség ilyenkor jó ok lehet arra, hogy minden más problémát háttérbe szorítva csak a betegséggel foglalkozzanak. A tünet elrejti a feszültségeket, ugyanakkor megőrzi és erősíti a család egységét. A kommunikáció a családtagok között nem közvetlen, a konfliktusok, feszültségek nem fejeződnek ki nyíltan. A pszichoszomatikus tünet jelentését csak úgy érthetjük meg, ha figyelembe vesszük az egyénnek a család többi tagjához fűződő viszonyát, s e viszonyrendszer részeként tekintjük őt magát.
Ha úgy érzed, hogy a te családoddal is baj van, kérj segítséget!
Beszélj a védőnővel, egészségügyben dolgozó ismerősöddel, bizalmas felnőttel. Ne várj! Magától nem fog megoldódni a probléma.