Kedves Búcsúzó Diákok!
2012. máj. 3., Dr. Klujber Valéria

A ballagás nagyon fontos esemény az ember életében és ballagás alatt a középiskola végét jelző ballagást értem, amit az érettségi követ.
Lassan felnőttek lesztek.

Nem akartam saját magasztos gondolataimat rátok önteni, ezért szemezgettem a neten…

Álmokkal és célokkal jöttünk, de sokszor volt az értük folytatott küzdelmünk az Önök harca, hogy az végül a mi győzelmünk lehessen.Köszönjük azoknak, akik nem bíráltak minket, hanem értékrendet adtak, hogy saját magunkat ítélhessük meg, ugyanakkor felvállalták, hogy ezáltal másokat, köztük saját magukat is értékelhessük és megismerhessük. Büszkén állítjuk, ha órán nem is sikerült mindent megérteni, mi, diákok soha nem kaptunk elutasítást akkor, amikor órán kívül, akár délután vagy este segítséget kértünk tanárainktól. Hálával gondolunk ezekre.Már búcsúzunk, de az elválás pillanata még messze van, használjuk ki ezt az időt mindannyian, hogy a ma megfogalmazott cél holnapra valóság lehessen.

„Lehet, hogy gyenge még a hangunk. Lehet, hogy léptünk még bizonytalan, de indulunk, a szépet, jót akarjuk. Érezzük, hogy hitünknek szárnya van!”

 

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.

Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nem csak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz.

Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”

 

Most biztosan azt is érzitek, hogy az út, melyre négy vagy öt-hat évvel ezelőtt léptetek talán túlságosan is gyorsan fogyott el. Hogy még maradtak ki nem használt lehetőségek, hogy még meg kell szerezni néhány gólt vagy kosarat. Azért bízom benne, hogy a szünetek forgataga, a diákprogramok és a tanítási órák emlékezetes poénjai mellett talán hiányozni fognak a különös izgalommal megélt számonkérések is. 

„Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.” - írja Wass Albert. Ne keressétek az igazi munka és teljesítmények nélkül kiadott bizonyítványok csalóka világát. A sikerért, a tudásért mindig meg kell dolgozni.  Igyekezzetek megérteni mindent, de egy-egy területen mélyedjetek el az átlagosnál jobban. Ettől lesztek egyediek, érdekesek. Sose legyetek szürke átlagemberek.

 

Amíg élünk -
visszatérünk,
fény a fényhez,
hol gyertya ég.

Tiszta szívvel,
ha Napba nézel,
miénk lesz végleg,
mi volt miénk.

Szó a szóhoz,
ha még elérhet,
egy útra téved,
ki összefér.

Ha megtalálod,
saját világod,
Otthonod lesz,
s lesz hazád.

A Földnek, s az Égnek,
ha titkát majd megérted :
végtelen lesz a messzeség,
megtalálod, ki benned él. 
(Kormorán)