Ismeritek az Aral tó történetét? Az emberről szól.

Az ember nagyot álmodott. Főként az 50-es években, a Szovjetunióban. Eltervezte, hogy rizs, dinnye és gyapot fog teremni a száraz vidékeken és ehhez a tavat tápláló két nagy folyó vizét használják fel. Talán emlékeztek a történelemórákról az Amu-darja és Szir-darja nevére.

Így is lett. Igaz, hogy Üzbegisztán és Türkmenisztán (szovjet utódállamok) a legtöbb vizet felhasználó országok közé kerültek, de a gyapottermelésben élen járnak.

A következmény? 2004-re, egy emberöltő alatt a tó elvesztette korábbi területének 75, vízmennyiségének 90%-át.

A folyók gyakorlatilag kiszáradnak mire a volt tóig elérnek. Emberek tömegeinek élete változott meg radikálisan. A maradék tó, ami tulajdonképpen egy tengermaradvány volt (mi Aral-tengerként tanultuk, mint a föld negyedik legnagyobb tava), egyre sósabb és élettelen lett az elpárolgó víz miatt. A megváltozott növényzet miatt az éghajlat is változott, aminek messzire mutató következményei is lehetnek. A történetnek még nincs vége.

A képek 1989-ben és 2008-ban készültek:

A film, amit ajánlok,  26 perc, de nem csak a tó tragédiáját, de egy másik kultúrát, másik életmódot  is megismerhettek belőle. Huszonegy percnél egy esküvő is van.

http://www.cultureunplugged.com/documentary/watch-online/festival/play/6453/Aral---Death-of-a-Sea