Mi már ismerjük ezt a különc 44 éves srácot, akivel utazhatsz, akitől tapasztalatokat kaphatsz alternatív utazáshoz, vagy csak meghallgathatod az élményeit, megnézheted a képeit.

Honlapján sok hasznos infot találsz, képeket, túrabeszámolókat stb.

Most szervezi a 4. Fesztiválját hozzá hasonló kalandvágyóknak, arra is jelentkezhetsz még ha érdekel, és van rá 2.500 forintod. Hogy érdekes lesz, az biztos.

Ezt írja magáról:
„Csonka Gábor vagyok, immáron 41 évem elszelelt, s az utóbbi 22 év alatt már úgynevezett „independent low budget traveller"-ként (kvázi szegény független vándorként) járom a világot és Európát. Ez „csupán" annyit jelent, hogy nem hagyományos értelemben vett turistakent utazom, hanem magam tervezem meg az útjaimat, s mindent magam intézek. Persze nem elzárkózva a véletlen és a felfedezések adta megannyi örömtől, hiszen ha utamba akad valamilyen érdekes ember vagy helyzet, akkor kötetlenül annak a kalandnak vágok neki. Noha eme barangolás már majd' 150 országot érintett 5 kontinensen, számomra a legizgalmasabb kalandot mindig is Ázsia jelentette. Nem csupán azért, mert a budapesti Buddhista Főiskolán szereztem diplomát, s így átfogó képem lett a Távol-Kelet kultúrájáról, a vallásokat is beleértve, hanem mert természetes érdeklődésem is ehhez vonzott, s ez az a hely, ahol jóval több mosoly, elfogadás és megértés fogad lépten-nyomon, mint az öreg kontinensen, ahol élünk. Aki már belekóstolt a világcsavargásba, annak nem sok újat mondhatok, ám aki még nem, az írásaim és fotóim révén valamelyest képet kaphat mind a bejárt országokról, mind ama életstílusról és -felfogásról, amit képviselek.
Így hát útiélményeimről évek óta beszámolókat írok, melyeket a szélesebb közönség számára is elérhetővé teszek. Emellett fotózom, s odahaza alkalmi diavetítéseket tartok a bejárt országokról, megosztva tapasztalataimat és élményeimet – jó adag konkrét, pragmatikus tudással elegyítve, vágyott-valódi missziómat beteljesítendő. Ez pedig egyfajta másság: akármely másik kultúra megismer(tet)ése, hogy az emberek lehetőség szerint ne – ki tudja, honnét vett – előítéleteik alapján ítéljenek meg egy országot.
S ehhez egyetlen út vezet, ha résztvevő megfigyelőként az utca emberével élek-alszom-eszem, amiképp ők, sőt! Amikor az ember dzsungelban barangol, és ott is éjszakázik, netán gyalog avagy biciklivel lehetetlen helyekre jut el, akkor találkozik olyan elismerő és befogadó pillantásokkal, amik egy pillanat alatt elsöprik a bennük is rejlő előítéleteket, s megkezdődhet egy immáron maszkok nélkül zajló párbeszéd...
S mivel kulturális antropológiát is tanultam, próbálom a helyi népek, törzsek életét egy picit elhozni Európába, ellesve tőlük életük apróbb részleteit – gyakran csupán hagyományaik maradványait csipegethetem össze. Diktafonom révén hangmintákat rögzítek a zenéjükből, nyelvükből, melyeket ismeret(t)erjesztő vetítéseim alkalmával gyakran aláfestésként is felhasználok a vizuális élmény kísérőjéül.
Egy másik, s nem épp utolsó szempont, hogy amikor idegenekkel találkozom, gyakran én vagyok az első európai, pláne az első magyar, akivel szembesülnek. Úgy vélem, hogy ama szemlélet, tudás, élettapasztalat stb. amit hordozok – a legjobb országimázs."

klikk a honlapra:
http://vandorboy.com/ki-ez-az-utazo/