Luca nap
2017. dec. 13., internet alapján

Érdekelnek a naphoz kötődő szokások? Akkor kattints.

A Lucia - magyarul Luca - név a lux, azaz a „fényesség” szóból származik. Az egyház is bizonyára azért választotta ünnepének december 13-át, mert a 16. századi Gergely-naptár életbelépése előtt ez volt az év legrövidebb napja, a téli napfordulónak, a világosság születésének kezdete. Így magyarázható, hogy december hó folyamán e naphoz kötődik a legtöbb varázslás, népi babona. (A naptár reform óta a téli napforduló december 21-én van.)

Ezen a napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozni, aki ezt megszegte, az magára vonta a magyar nyelvterületen gonosz boszorkaként ismert és rettegett Luca haragját. A népi hiedelem szerint, kővé dermedt az, aki mosott, aki pedig kenyérsütésre adta a fejét, az számíthatott rá, hogy Luca ráül a lapátra és lapos lesz a sütet.

Tilos volt az asszonyoknak tüzet gyújtani, és jaj volt annak a gazdasszonynak is, aki varrt, mert büntetésből Luca bevarrta a tyúkok fenekét. Azért, hogy a tyúkok jól kotoljanak, az asszonyoknak ajánlatos volt a nap nagy részében feküdni vagy üldögélni.

Pórul járt az a fehérnép is, aki ezen a napon szőtt, font: a gonosz Luca a kóccá változtatott fonalat tömte a vétséget elkövető esze helyére. Nem volt pardon annak sem, aki kölcsönadott – a boszorkány nem hunyt szemet a vétség felett, s ha véletlenül megkaparintotta a kölcsönt, bajt zúdított az egész ház népére.

A nap legismertebb hagyományát idézi a „lassan készül, mint a Luca széke" mondás. A falu boszorkányát „felismerő", szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillagból összeállított (más források szerint három lábon álló és kerek) Luca széke faragásának ezen a napon fogtak hozzá, a munkát karácsony napjáig kellett bevégezni.

Az egykoron igen divatos boszorkányfelismerő eszköz elkészítése komótos férfimunka volt, nem lehetett elsietni, és azért, hogy  „működjön" be kellett tartani az elkészítéshez fűződő szigorú szabályokat.



A székbe szeget vagy vasat ütni tilos volt, a hagyomány szerint kilenc féle fából (kökény, boróka, körte, somjávor, akác, jegenyefenyő, cser, rózsafa) kellett összerakni. Amikor a szék elkészült, a tulajdonosa magával vitte a templomba, a karácsonyi éjféli misére, ott felállt a székre és azonnal meglátta, hogy kinek van szarva, azaz ki a boszorkány a faluban.

Bámészkodni nem volt idő, a széket szét kellett ütni azonnal, vagy tűzre vetni és a leleplezőnek tanácsos volt futásnak erednie, hogy a gonosz boszorkák el ne csípjék. A menekülők mákot szórtak el: amíg azt a boszorkák felszedegették, addig egérutat nyertek. 

Luca napján, bő zsírral készítették a lucapogácsát, amelyből a család élő tagjai együtt ettek, a halott rokonoknak pedig eltettek néhány darabot. Úgy tartották, hogy az év leghosszabb éjszakáján a halottak hazatérnek s ezzel várták őket. Gyakran aprópénzt sütöttek bel az asszonyok, a gazdagabb újév reményében, morzsájából pedig az állatok eledelébe kevertek. 

Szerelmi jóslásokra is alkalmas Luca napja. Egyes vidékeken például a lányok csapatostul mentek a disznóólhoz, annak tetejét jó erősen megdöngették: ha a disznó hallgatott, akkor a kopogtató hamarosan férjhez ment. Ha a malac elröffentette magát, akkor annyi évet kellett várnia a leánykérésre, ahányat a disznó röfögött.

Ezen a napon készítették a híres Luca-cédulákat is. A lányok 12 papírra ráírták 12 fiú nevét, egy cetlit pedig minden nap tűzbe vetettek. Amelyik legény neve nem lett a lángok martaléka, az lett a jövendőbeli.

Ugyanez ismert gombócba tett nevekkel is: amelyik név először feljött a víz színére, annak viselője lesz a jövendőbeli.

Luca-búza

Luca napján A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki.  Ebből a következő év termését próbálták megjósolni. Anyáink, nagyanyáink ekkor ültettek egy tálba búzát, és a kikelt szemekből következtettek a termésre. (Gyerekkel a mai napig kellemes időtöltés, remek játék lehet a hosszú téli estéken.) Sok helyen a karácsonyfa alá tették a búzát, ezzel pedig az életet szimbolizálták. Később a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették.

Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, egyben Jézust jelképezte.

Más vidéken a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani.