» Életmód

Fogalmam sem volt…

2013. October. 03. , by Bonifert Anna

Az ember kijárja az iskolákat, olvas könyvet, újságot, beszélget másokkal, s leélheti egész életét anélkül, hogy valaha is hallott volna arról, mi történik valójában a mezőgazdasági termelésben az állatokkal.

pici



Az összes háborúnak és népirtásnak az emberiség írott történelmében eddig körülbelül 619 millió ember esett áldozatul. Jelenlegi életformánk mellett 5 nap alatt ölünk meg ennyi állatot.

Azt mindenki tudja, hogy a húshoz meg kell ölni az állatot. Azt nagyon kevesen tudják, hogy a tejhez és tojáshoz sem tapad kevesebb vér és szenvedés, mint a húshoz. Számomra meglepetés volt értesülni arról, hogy a tehenekből nem dől csak úgy magától a tej. Nekik is, ahogy minden emlősnek, szülniük kell, attól indul be a tejtermelésük. Minden évben újra és újra szülniük kell, hogy „működjenek”. Mesterségesen termékenyítik meg őket.
A bikával sosem találkoztak. A bikától is mesterségesen veszik el a hímivarsejteket és a tehenekbe is mesterségesen juttatják bele – nem feltétlenül fájdalommentes eljárással. Az is meglepetés volt, hogy a tehenek ugyanúgy 9 hónapig terhesek, ahogy mi, emberek. De a legmegrázóbb mégis az volt, amikor megtudtam, hogy a 9 hónap terhesség után megszülető borjakat azonnal elveszik a mamájuktól. Nem csak a nagyüzemi tejgyárakban, ugyanígy a kicsi háztáji tejfarmokon is. Azonnal, amint megszületik. Hogyan történik ez? Kétféleképpen történhet. Az egyik, hogy kicibálják a tehenet a karámból és távollétében elviszik a borját, majd visszavezetik a tehenet, aki aztán bőghet, ahogy bőg is, keresheti, ahogy keresi is, de tenni már nem tud semmit. A másik, hogy bemennek, valahogy elkerítik, vagy lefogják, vagy lekötözik az anyatehenet és a szeme láttára kicibálják a borját. A borjak többsége a vágóhídra kerül és belőlük lesz a borjúhús (vagyis a gyros, a bécsi szelet, a borjús kutyatáp, és még sorolhatnám). A lány bocik egy részéből pedig természetesen tehenet nevelnek, de az anyjukat ők sem látják soha többé. Mit szólna egy nő, ha elvennék tőle a kisbabáját? Mit szólnánk mi, ha elvennék tőlünk a kisbabánkat? Lehet erre azt mondani, hogy a tehenek nem emberek. Nem is azok. Egy emberés egy tehén sokban különbözik. A tehenek például nem beszélnek, nem írnak verseket, nem szereznek zenét, tv-t sem néznek. Fel sem lehet sorolni, mennyi mindenben különbözünk. De pont ezek az érzések, ezek a legalapvetőbb, legelemibb érzések, amiket itt a képen látsz, ezek azok, amiket mindannyian ismerünk. Ők is és mi is. Vagy legalábbis minden anya. Ehhez nem kell tudni beszélni vagy verset írni. Emlősöknél az anya a gyerekével akar lenni, a gyerek az anyjával. Ennek nem sok köz van az intelligenciához.
Az állatok jogát az élethez, szabadsághoz vagy az együttléthez a jelenlegi társadalom nem ismeri el. De ez nem jelenti azt, hogy nincs is.

Ha többet szeretnél erről olvasni, keresd fel Anna blogját itt:
http://veganallatvedelem.blogspot.hu/

Hozzászólások (2)

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztráció
  • Brenner Bálint

    2013.10.03. | válasz | #1

    Furcsa, hogy vannak emberek, akiknek meglepetést okoz az, hogy ahhoz, hogy tejet termeljen egy ember vagy állat, kell egy kisember vagy kisállat. Szerintem teljesen nyilvánvaló. Én az Állatorvos-tudományi Karra járok, ahova nem egyszerű bekerülni és bent maradni sem. Lehet, hogy nagyobb rálátásom van a témára, mint a blogírónak... A szarvasmarha gazdasági- vagy más néven haszonállat. Nem kedvtelésből tartjuk, nem visszük sétálni, nem labdázunk vele, de még csak szobatisztaságra sem lehet őket nevelni. Elég meredek dolog párhuzamot vonni köztük és az ember között (nekem már az is meredek, amikor valaki gyermekeként bánik házi kedvencével...) Valószínűleg mást jelent nekik a boldogság, mint az embernek. Kétlem, hogy fájna a marháknak a mesterséges termékenyítés, ugyanis egy baromi vékony katéteren keresztül juttatják be a hímivarsejteket ott, ahol a kis borjú is világra jön. Ha egy borjú elfér a szülőcsatornában, akkor a néhány milliméter átmérőjű katéter is. Arról nem is beszélve, hogy egy szarvasmarha fájdalomküszöbe egész más, mint az emberé. Valóban elveszik tőlük a borjakat az első nap után, hiszen, ha a borjú inná ki a tejet, akkor nem lenne mit a kávéba tölteni, nem lenne túrórudi, jégkrém, tejföl, csokoládé stb. Elhihetitek, hogy a tehén nem megy a kismama-klubba sírni, hogy elvették a bociját. A szarvasmarhák, ha akarnának sem tudnának olyan szociális kapcsolatokat kialakítani, mint a főemlősök, a majmok, vagy akár a kutyák. Ha aközött kell választanom, hogy a bocit elválasszák-e az anyukájától, vagy, hogy a gyerekeim éhen haljanak, nem kérdés, hogy melyiket választanám. Amikor beszedünk egy gyógyszert, az is átment előtte különféle állatkísérleteken (az utolsó fázisban önkéntes embereken is letesztelik). Ebben az esetben is fontos, hogy a kisebb rossz elvét kövessük, vagyis nem értek azzal egyet, hogy az állatok érdekeit az ember érdekei elé helyezzük. Inkább néhány állat essen áldozatul a tudomány/élelmezés oltárán, minthogy embertársaim pusztuljanak...
  • dr. Klujber Valéria

    2013.10.08. | válasz | #2

    Kedves Anna, kedves Bálint és minden olvasó!
    Valóban, lehet, hogy jobb lett volna, ha egy kicsit árnyaltabban közelítjük meg a témát és nem vesszük át Annától az állatok és az ember között kialakított párhuzamot, amit nyilván a cél elérése érdekében érzelmekre hatóan írt le.
    Természetesen nem gondolja a szerkesztőség sem, hogy az állatok és az ember teljesen egyenértékű, de ... Fontos lenne, hogy az állatok tartása vagy akár fogyasztása kapcsán GONDOLJUNK az ő szempontjaikra is, ne tekintsük őket tárgyaknak. Félek, hogy a mai fogyasztói világban valóban információt jelent, hogy a tehéntej a bocinak van kitalálva és a csirke nem csak mellből áll... és hogy egy étel egy-egy állat életét jelenti.
    Ez a vita sokáig folytatható és folytathatjátok is, ha van kedvetek! A célunk a téma felvetése és a gondolkozásra serkentés volt.
    Alakítsátok ki a saját álláspontotokat ti is!

Írj egy hozzászólást

Kérlek, jelentkezz be hozzászólás írásához.