» Életmód

Eljegyzés

2014. August. 04. , by PHI

Merj boldog lenni

..lehet így is a Magyar Néprajzi Lexikon online szerint:
„A házassági ígéretnek jegyajándékok cseréje, ill. kézfogás által való megpecsételése. Egyéb elnevezése még: kendőlakás, kendőváltás (palócoknál), foglalás (Ormánság), mátkásodás, mátkaság, gyűrűváltás. A nevük ettől fogva együttesen: jegyesek, mátkások, foglaltak stb., külön-külön: vőlegény, menyasszony. Az eljegyzés feltétele a házasságkötéssel kapcsolatos anyagiakon való megegyezés. Ezt leánykérés alkalmával elő szokták készíteni, fontosabb részleteit az ország egyes területein írásba is foglalták (parafernum-levél, móringlevél). Az eljegyzés a leány szülői házánál ünnepélyesen ment végbe a házassági tanúk, ún. násznagyok, valamint mindkét oldali hozzátartozók jelenlétében. A szertartásos cselekményeket a násznagy vezette. A fiatalok házassági szándékának kinyilvánítását a jegyajándékok cseréje és kézfogás követte; ezek bizonyító értékűek voltak a házassági ígéret megtörténtére nézve. Az ígéretnek törvény szerint nincs kötelező ereje, de erkölcsileg és szokásjogilag – különösen faluhelyen – megbélyegezték azt, aki különösebb indok nélkül elállt adott szavától. Meghatározott szertartást a törvény eljegyzésnél régebben sem kívánt meg, de helyileg sokféle formaságot tartott fenn; pl. jegyajándék, foglaló adása, jegygyűrűváltás, tanúk jelenléte, okirat felvétele stb.

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1834.html

és emígy is:

Időpont, résztvevők, menü és PROGRAM egyeztetés előzi meg a jól szervezett eseményt, amiben ezzel együtt kedves meglepetések is lehetnek.

Időutazzunk a közeli múltba és lessünk be a kulcslyukon, mi történt Tünde és Csongor eljegyzésén.

Felkészülés:
Az anyák, a húgok, a keresztmamák és a fivérek barátnői egyeztették a menüt, ki mit hoz. A helyszínt az időjárás határozta meg a dekorációnál az ifjú pár ízlése volt a mérvadó. Az apák, mint családfők döntötték el a programot.

Lépésről, lépésre:

Megérkeztek a vendégek, az ételek, italok felkerültek a terített
asztalokra.

Nagy körben foglaltak helyet az ünneplők, a pár köszöntötte a résztvevőket és személy szerint mindenkinek megköszöntek valamit, ami számukra fontos volt (beszélgetések, matek felkészítés, jó ebédek, nagy lelkizések, kirándulások, nyaralások, jó tanácsok nőcis ügyekben.....) amiről egy kis oklevelet is átadtak.

A gyűrű-húzás az esemény csúcspontja, ami jelzi, hogy menyasszony és vőlegény lettek.

A legidősebb családtag a Nagymama egy nagy tálon 9 féle gyümölcsöt hozott, amellyel szimbolizálta kívánságát, a Pál apostol levelében szereplő „lélek gyümölcseit: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás".

Végül az apák emelkedtek szólásra, egyikük kezeit felemelve mondott áldást, a másik Reményik Sándor Boldog vagyok című versét olvasta fel, ami arra bátorít, hogy „ merj boldog lenni".

Az előkészített fotók nézegetése közben arról is beszélgettek, hogy mindnyájan gazdagodtak a család gyarapodásával, ám új kihívásokat is jelent egymás megismerése, elfogadása.

Összefoglalva
A korábbi tapasztalatokat megerősítette ez a mindenki számára megható és felemelő esemény, hogy azok az alkalmak, bulik sikerülnek jól, amikor van valamiféle átgondolt, tervezett program is.

"Boldog vagyok"

Váró Évának, kicsi menyasszonynak
Jaj, jól hallottam-e?
Van-e olyan vakmerő valaki,
Aki e végső világhervadásban
E kikelet-igét,
E kikelet-igét
Merte kimondani:
"Boldog vagyok" -?
Kislányom, mondd még egyszer.
Írd le nem egyszer, de százszor, ezerszer.
Írd, mondd, rebegd, ujjongd, kacagd, kiáltsd,
Dobd fel a szót
És dobd fel a szíved,
Mint szép, piros labdát a csillagoknak,
Amit a szférák zengve visszadobnak:
"Boldog vagyok".
Ne bánd, ne szégyeld, ne törődj vele:
Ily agg világban illik-e vagy se.
Hadd fájjon s főjjön a világ feje.
Mondom Neked:
Ezt a te tiszta boldogságodat
Nem irigyelik meg
Sem az emberek, sem az istenek.
És érzed, milyen ragadós a szó?
Rám is ragad. - Az Isten is megáld:
Terjeszd el ezt a bűbájos ragályt,
Ezt a gyermeki, drága, szent dacot:
"Boldog vagyok".
Jöttem végtelen temetőkön át,
Árnyak nyüzsögtek bennük: emberek.
Egy szót próbált formálni néma szájuk,
S tudták, hogy én is egy szót keresek.
Az igét, a kikelet-igét lestük
A világhervadásban.
És egymás ajkán hiába kerestük.
Mert nem volt bennünk sem hit, sem erő, -
Áldott, ki helyettünk is vakmerő,
S a zord estébe így beleragyog:
"Boldog vagyok".
Világ vén kertjét dudva veri fel,
Bűn is, bánat is, halál is terem,
De mindig gyom, és mindig idegen.
S gyomlál a kertben szűz, örök erő
S virraszt az ifjúság s a szerelem.
Éva ne félj!
Csak mondd, csak mondd, csak mondd győzelmesen:
"Boldog vagyok".

1933 október 12

nagy

Hozzászólások (0)

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztráció

Írj egy hozzászólást

Kérlek, jelentkezz be hozzászólás írásához.