AndroiDiéta
Vegyük komolyan a sci-fit?
Dec 10, 2018, dr Kósa Edit


„Valószínűleg a science fiction korunk legfontosabb műfaja. Nagyon kevesen olvassák el a legújabb cikkeket a gépi tanulásról vagy a genetikai tervezésről, úgyhogy sokkal inkább a regények, filmek és a tévésorozatok alakítják azt, hogy mit értünk meg korunk legfontosabb technológiai, társadalmi és gazdasági fejlődési kérdéseiről."

(Yuval Noah Harari, https://index.hu/techtud/2018/09/20/harari_interju)

Sokan lenézik a sci-fit. Azt gondolják, a műfaj lényege: űrhajók lövöldöznek az űrben. Vagy földönkívüli szörnyetegek támadnak az emberekre, közben a mozivászonról szinte kifolyik a vér. Tévednek.
Akkor hát tisztázzuk, mit is jelent a sci-fi kifejezés: science-fiction, vagyis tudományos-fantasztikus mű. Olyan műalkotások, pl. regények, filmek tartoznak ebbe a műfajba, amelyek valamilyen tudományos alapra épülnek, a történetekben sosem az öncélú erőszak a lényeg. Az igazi sci-fi fontos kérdésekre keresi a választ, és a történet nem hagyhatja figyelmen kívül a tudományos ismereteket, pl. az űrben nem hallhatjuk a lövések hangját, a fékcsikorgást, nem állhat meg az űrhajó attól, hogy kikapcsolják a motort... És a sci-fi nem attól sci-fi, hogy az űrben játszódik.

Nagyon sok alfaja van a science-fictionnek, az én kedvenceim a hard és a soft sci-fi. A hard S-F a természettudományos ismeretekre és módszerekre épül, logikus, mégsem fizikatankönyv, hanem érdekes, izgalmas története van. Ezzel szemben a soft S-F inkább a társadalomtudományokat veszi alapul, nagyobb hangsúlyt helyez a szereplők jellemére, fejlődésére, mint a technikai-műszaki megoldásokra.

Barátaimmal beszélgettem nemrégiben arról, mennyire érdekel engem a sci-fi. Próbáltam elmagyarázni, hogy az „igazi" science-fiction mindig tudományos alapokkal rendelkezik, erre ők megjegyezték: „de azért nem tudósok írják őket!" Hát... ez nem teljesen igaz. A legjobb tudományos-fantasztikus műveket tudósok írják, vagy olyanok, akik nagyon alaposan tanulmányozták az adott tudomány eredményeit, módszereit.

A régi, kihagyhatatlan mesterek nevét talán mindenki hallotta már: Isaac Asimov (biokémikus), Stanisław Lem (orvosi egyetemet végzett), Larry Niven (matematikát és pszichológiát tanult), Arthur C. Clarke (fizika és matematika szakot végzett). De itt vannak a maiak, akiknek a művei a jelen kor tudományos eredményeinek lehetséges hatásait vizsgálják, olyan kérdésekre keresik a választ, amelyeket a technikai fejlődés, illetve jelenlegi életmódunk vet fel: technológiai szingularitás, mesterséges intelligencia, robotok, nanotechnológia, génmódosítás, a környezetvédelem elhanyagolása... Ezeket olvasva óhatatlanul elgondolkodunk azon, milyen világban szeretnénk vagy nem szeretnénk élni.
Vernor Vinge matematikus és számítógép-tudós kedvenc témája a technológiai szingularitás – kíváncsi lennék, tudjátok-e, mit jelent ez a kifejezés, és tudjátok-e, milyen közel járunk hozzá? Joan Slonczewski mikrobiológus gyönyörű világokat teremtett könyveiben, gondolhatjátok, hogy biológusként az idegen élőlények lehetséges formáival foglalkozik.

A válogatásból nem maradhat ki Cixin Liu kínai író (mérnök), akinek Háromtest-trilógiáját az elmúlt 10 év egyik legzseniálisabb tudományos-fantasztikus művének tartom. Hogy kapcsolódik össze a kínai kulturális forradalom a kvantumfizikával? Olvassátok el!
A soft sci-fi legendás művelője volt Ray Bradbury. Ő nem végzett egyetemet, de csodálatosan írt, és elgondolkodtató problémákat vetett fel. Híres regénye a Fahrenheit 451 egy olyan korban játszódik, ahol betiltották és elégetik a könyveket. A Marsbéli krónikák történetei zenészeket is megihlettek, a magyar Solaris együttes albumot jelentetett meg ezzel a címmel.

Meg kell említenem két kedvenc magyar sci-fi írómat: Zsoldos Pétert, aki zeneszerzést, majd pszichológiát tanult, és Raana Raast, vagyis Görgey Etelkát, aki református lelkész. Mindketten olyan csodálatosan írnak, mint a nagy klasszikusok, jól ismerik az ember lelkivilágát, lenyűgöző, elgondolkodtató könyveiket nem elég egyszer elolvasni.

Nem véletlen, hogy elsősorban könyveket említek, nem filmeket. A legtöbb „igazi" science fiction film könyvadaptáció. Michael Crichton regényeiben izgalmas nyomon követni, hol ér véget a tudomány, hol megy át a történet a fantázia világába. Amikor az Őslényparkot olvastam, kritikusan figyeltem: ez még igaz a tudomány jelenlegi állása szerint, ez is, na, ez már nem. Itt kezdődik a fantázia. A könyvből készült filmben mintha fontosabb lenne a látvány, a véres jelenetek, mint a tudomány, számomra ezért sokkal érdekesebb a könyv. Ugyanígy Andy Weir A marsi című regényében sokkal részletesebben ki van fejtve minden megoldás, mint a belőle készült filmben; csupa fizika, kémia és biológia, rendkívül izgalmasan és érdekesen előadva. Vannak persze olyan nagyszerű tudományos-fantasztikus filmek is, amelyek eredeti forgatókönyv alapján készültek, mint például a Gattaca. A film címe az adenin, guanin, citozin, timin szavak kezdő betűiből alkotott szó, vagyis nyilvánvalóan genetikáról van benne szó.

Szóval miért is olvassunk és nézzünk sci-fit? Azért, hogy jobban megismerjük a hihetetlenül gyorsan fejlődő technikát és tudományt, azért, hogy elgondolkodjunk azon, milyen következményei lesznek ennek a fejlődésnek, milyen filozófiai és morális kérdéseket vet fel, azért, hogy eljátsszunk a gondolattal, mi lenne, ha megjelennének nálunk fejlettebb idegen lények a Földön – akár jó, akár rossz szándékkal. Azért, hogy jobban megismerjük a világot, az emberiséget, a történelmet, a társadalomtudományokat... és azért, mert mindez nagyon érdekes!

Kérjük értékeld a cikket:
Hozzászólások (0)

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Bejelentkezés