Van egy „négyes fogatunk”. Ez röviden négy családot jelent, akiknek a gyerekei együtt nőttek fel. Az ismeretségünk óvodás kortól datálódik. A nagyobb gyermekeink is egy csoportba jártak és a kisebbek 3 évvel később követték őket, szintén egy csoportban.

Számos egyéb szállal is kötődünk egymáshoz, úgy, mint közös általános iskola, szülinapozások, síelések, nyaralások, óvodai „görbe napok”, tanévzáró bulik, bicaj- és kajak túrák, nyárbúcsúztató kerti-partyk. Sok-sok élmény, ezernyi emlék. 
A karácsony mindig családi esemény, de ekkor sem felejtkezünk el a barátokról. 24-én általában mi négyen anyukák az összeomlás határán vagyunk. Százfelé cikázunk a konyhában, közben irányítjuk a családot és meggyőződésünk, hogy mindenhol ott kell lennünk. Pedig remekül működik minden nélkülünk is, a karácsonyfa befaragva áll (hála az Apáknak), az égők égnek (hála a Fiúknak) és a kritikus „nemszeretem munka”, mint a szaloncukor-kötözés az is valahogy elkészül, csak olyan kaotikusan. 
De kb. 11 óra felé egyszer csak jönnek a gyerekek, hogy mikor induljanak a „karácsonyi túrára”. Ez nem más, mint a szépen elkészített, feldíszített, celofánba becsomagolt karácsonyi sütis tál kézbesítése a barátoknak. A tálon névre szóló mézeskalács-díszek, fincsi sütik, karácsonyi jókívánságok, gyertya van. A sütitálon mindig szerepel olyan süti, amely valamelyik barátunk nagy-nagy kedvence. Nos, ezzel a sütitállal kívánunk mi békés karácsonyt a barátainknak.