A karácsonyi vacsora fogásai a családomban tradicionálisak. Kevés kivételtől (apukám kreatív kitörési lehetősége a gesztenyés pulykával) eltekintve az első fogás sűrű és forró halászlé, a második rácponty gazdagon. A jellegzetes karácsonyi illatfelhő komponensei belém ivódtak.

Ezek mézes puszedli, alma, hal és csillagszóró, kiegészítve a csomagolópapírok fényes illatával (míg az adventé a fahéj, szegfűszeg, narancs és a korom keveréke). 
24-én hajnalban elkezdett fafaragás tortúrája mellett, a családban az előző nap óta fürdőkádban tartott vagy szatyorban hazahozott halak életéért folytatott harc is feszültséget keltett. Kisgyermekkoromban foggal-körömmel, érzelmi ráhatással és észérvekkel kitartóan küzdöttünk az öcsémmel. A szüleink pedig türelmesen hallgatták. Az ételeket mindig kész állapotban láttuk újra. A munkálatok pedig az ebédlő és konyhán kívül folytatódtak, titokban. Vagy előző nap este készítették elő, vagy az ún. padfeljáróban (=padlásfeljáró, tárolóhelység a nagyszülők régi sparheltjával) sütötték frissen délután, úgy hogy ne lássuk. 
A többféle halból készülő halászlé mai napig így és itt készül, pedig már régen beletörődtünk az öcsémmel a halak sorsába, sőt mi több, elképzelhetetlenné vált számomra a karácsony hal nélkül.