Valahogy sosem szerettem a tankönyvosztást, mindig nyűgnek tekintettem, hogy hamarabb be kell menni a suliba, el kell hozni, de hát minek, ha úgyis a padban fogom tárolni, stbstbstb… Pedig az új könyv illatát nagyon szeretem.

Az egyik nagynéném általános iskolában tanár, és ő intézi a tankönyvrendelést, tankönyvosztás, viszont idénre nem volt elég segítsége, ezért kimentem segíteni neki. Pontosabban, kilibegtem, mondván, pár könyvet szétpakolni nem nagy cucc. Aha, persze. :D

Egy nagy teherautóból kipakoltak nekünk négy és fél raklapnyi tankönyvet. Akkor azt lepakolni onnan, átcsoportosítani évfolyamok szerint, majd onnan ellenőrizni a listáról, hogy minden megvan-e, és onnan az osztályok szerint, meg a csomagokat összeállítani az alsóbb éveseknek… 
Én három és fél órát voltam ott, de a többiek még ott voltak másfél napig.

Szóval lehet nemszeretni a tankönyvosztást, hogy csak nyűg, de belegondolva, a tanároknak sem könnyebb a helyzetük.

Én nagyon csodálom a tanárok erejét, és türelmét. Szóval, ha jó diákok vagytok, megkérdezitek tanáraitokat, miben tudtok segíteni, akár tankönyvosztás előtt, egy pár soros e-mailben. Hiszen a tanárok is „csak” emberek. :-)