» Jövő

Írástudatlanság

2014. September. 12. , by Dr. Klujber Valéria

A világnap alkalmából a net-ről szemezgetünk kötelező olvasmányok témában. Nem, mintha nem lenne saját véleményünk és főleg érdekelne a tiétek!

pici„Szükség van-e kötelező olvasmányokra?
Mindenképpen, sőt, még több kellene: a középiskolákban például legalább évi 6-8. Viszont fontos lenne, hogy ezek ne felülről erőszakolt könyvek legyenek, hanem az osztály és a tanár közösen válassza ki őket (akár többfordulós szavazást tartva), és a klasszikusok mellett lehetőleg szerepeljenek kortárs művek is a listán. Ezeket a könyveket a rosszul csengő „kötelezők" helyett lehetne akár „közös olvasmányoknak" is nevezni. Bacsó Péter hozzátette, hogy a diákok véleménye is valami nagyon hasonló: mikor tanítványaival a kötelező olvasmányokról íratott esszét, a legtöbben azt a véleményt fogalmazták meg, hogy több kötelező kellene, csak nem feltétlenül azok, melyeket eddig tanultak. Persze ez nem azt jelenti, hogy a klasszikusokat eleve a kukába kellene dobni – ő maga például továbbra is szorgalmazná a diákjainak, hogy beszéljenek az Aranyemberről; nem azért, mert alapmű, hanem mert úgy gondolja, hogy erről a könyvről tanárként tud olyat mondani, ami a tanulók számára is izgalmas lehet. Varga Betti megjegyezte, sajnos sok olyan gyerek és kamasz van, akik egyáltalán nem olvasnak: őket nem csak a kötelezőkkel nehéz megfogni, hanem más, a többiek körében egyébként népszerű könyvekkel is. Itt kiemelte a szülők felelősségét, hiszen a rendszeresen olvasó felnőttek gyerekei jó eséllyel maguk is megszeretik a könyveket – bár természetesen akadnak kivételek is."

„... sokszor felmerül, hogy mennyire elavult a kötelező olvasmányok listája. Ma is nagyjából ugyanazokat a köteteket – A kőszívű ember fiai, Egri csillagok, A Pál utcai fiúk, Légy jó mindhalálig stb. – kell elolvasnia a diákoknak, mint fél évszázaddal ezelőtt. Pethőné Nagy Csilla irodalomtanár-tankönyvszerző lapunknak korábban kifejtette, ő nem is szereti ezt a fogalmat. Szerinte az irodalomóra ugyanis arról szól, hogy szövegekről, közös élményekről beszélgetnek a gyerekek a tanárral. „Ha nincs közös olvasói tapasztalatunk, akkor ez nem működik. Ilyen értelemben közös olvasói tapasztalat lehet Varró Dániel Túl a Maszat-hegyenje, de Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című ódája is. Nem azért olvasunk el egy szöveget, mert kötelező, hanem hogy fontos kérdésekről legyen mód beszélni irodalomórán. És nem mindegy, hogy irodalomról tanul a gyermek, vagy irodalmat olvas: hogy irodalmi szöveggel találkozik, vagy a tanár elmondja neki, hogy egy irodalmi szövegről (amit egyébként nem olvasott) mit is kellene gondolnia."

Arató László, a Magyartanárok Egyesülete egy kerekasztal-beszélgetésen a Kincskereső kisködmönt hozta fel példaként, amit – hiába bizonyult működésképtelennek a kisdiákok körében mára, és a kerettanterv sem írja elő –, még mindig számos pedagógus repertoáron tart. „5-6. osztályban nincs olyan nagy baj, mert A Pál utcai fiúk rendben van, de az Egri csillagok már nem mindenhol tanítható" – mondta Arató, aki szerint a problémák a 7-8. osztályban kezdődnek, amikor a magyartanításba belép a történeti elv. A szakember szerint ennek ékes bizonyítéka, hogy az ekkor tanított Jókai-művek, mivel nem ennek a korosztálynak valók, egy életre elidegeníthetik a gyerekeket az olvasástól."

Hagyományosan a műveltség és a szókincs gyarapításával magyarázzák a kötelezők olvastatását. Ezen túl az pedig az ún. „erkölcsi nevelésben" is szerepet játszottak ezek a könyvek. De vajon lehet-e még erkölcsi példaként állítani a 21. század gyermekei elé Nyilas Misit vagy Nemecsek Ernőt? Akiknek pozitív szerepe nyilvánvaló, de erősen kérdéses, hogy értékrendjük és magatartásuk követendő-e a mai kor társadalmi és morális viszonyai közt. Természetesen lehet tanulni a régebbi korok történeteire való rácsodálkozásból, de mehet-e ez a cél az olvasmányélmény és az olvasás megszeretésének rovására?
Az ifjúsági ízlés gyorsan változik, az irodalmi kánon is alakul, (bár tagadhatatlanul lassan, ezzel önmagában nincs is semmi baj). Szerintem azt semmiképp sem lehet mondani, hogy egyáltalán ne lenne igény az olvasásra a mai fiatalok között. Az iskolai olvasmányoknak pedig mindenképpen van ízlésformáló erejük, éppen ezért lényeges, hogy olyan könyveket adjunk a diákok kezébe, melyek értékesek, ugyanakkor élvezetesek. De melyik irányba billenjen a mérleg nyelve?
Főleg középiskolában jelent gondot, hogy az irodalmat hagyományosan időrendben oktatják, így kilencedik-tizedik osztályban kell szembesülni a nehéz nyelvezetű, több száz éves művekkel, mire pedig élvezetesebb korokba érnénk, az olvasás iránti frusztráció állandósul."

Ti mit gondoltok?
Van kedvenc könyvetek?
Mi legyen „kötelező"?

Hozzászólások (0)

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztráció

Írj egy hozzászólást

Kérlek, jelentkezz be hozzászólás írásához.